Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913

— 121 A Szent-István-finevelő intézet.

A gyulafehérvári finevelőintézetet az alapító ősöknek hite és a legjobbat kívánó vágyakozó buzgalma első szent királyunk mennyei oltalmába ajánlotta, hogy a világosító isteni kegyelmek kieszközlésében szószólója, a nevelői hivatás gyakorlásában ihlető példaadója Ő legyem aki szentségre nevelte fiát és Hartvik szerint lelki nemességre és ártatlan életre nevelte nemzetét.

Az 0 védelmében reménykedünk és az intézet megalapításának küzdelmes múltja bátorít, amidőn az intézeti nevelés munkájától véglegesen vissza nem riadunk, jólehet a serdülő ifjúság irányítása mind nehezebb és mindinkább emberfölötti feladattá válik.

Az ellátás díjának mérsékelt volta, a máshonnan való menekülés eltitkolt kényszere, egyes szülők kései vágya, hogy már féktelenné lett gyermekeik fegyelem alá kerüljenek, hozzánk juttat többnyire hosszas erőltetéssel nem kívánatos elemeket is. Ha már itt vannak, akkor legalább egy időre természetszerűleg maradnak is, főleg mivel szineske- déssel és hazudozással maguk iránt a türelmet nyújtani tudják. Köszönetük és hálájuk keserves: „szabadságot“ emlegetnek; nyögik a „szigorúságot“ ; elégedetlenséget szítanak és pedig nem egyszer a szüleikkel együtt, mihelyt irántuk a hosszas türelem fogyni kezd.

Ok az intézet becsületes törekvéseinek belső ellenségei, sikereinek legártalmasabb veszélyeztetői; ilyenek pedig a „Jugendkultur“ úttörőinek korában mindegyre akadnak.

Az intézet fáradságos igyekezettel azon van, hogy a vizáradásos évek drágaságában is megkímélje a szülőket a tartásdíjnak emelésétől az ellátás minőségének gyöngülése nélkül. Együttlétünkben pedig az ügyszeretet találékonyságával bizonyos családiasságot meghonosítani törekszik.

Gondoskodik elegendő és zavartalan tanulási időről; a szabad órákat állandóan és változatos elfoglaltsággal teszi fiatalosan élénkké és hasznossá. A növendékek űzik a szabad mozgás minden nemét: csónakázás, úszás, hegymászás, hadviselés, labdarúgás, szkí, nyilazás, hódobálás, hóvár-ostrom, szánkázás, korcsolyázás váltakozva foglalkoztatják őket. Olvadáskor és kedvezőtlen időjárásban okos és érdekes történetek felolvasására és meghallgatására gyűlünk össze. A szünet előtti napokon, kivált kettős szünetek alkalmával nagyobb kirándulásokat rendezünk. De az együttlét zavartalan voltának kellemességét sem késünk föláldozni, valahányszor azt valamely ébredező vétkes haj-