Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913
— 9 A vallásügy hosszú és bonyolult tárgyalása következett erre, mert a rendek az egyházi vagyon végleges elfoglalását akarták keresztül vinni, amire az első lépés az volt, hogy amikor a török elfoglalta Budát, az onnan Erdélybe jött Izabellának adták át a püspökség vagyonát, amely épen akkor üresedett meg. Bochkor Mihály dr. foglalkozik ezzel a kérdéssel és megjegyzi, hogy az erdélyi törvények sehol sem szólnak a bevett vallások egyenjogúságáról, de a törvényhozás a szabadság elismerésével az egyenjogúságot is törvénybe iktatta. Az egyenjogúságot azonban nem úgy fogta fel, hogy minden vallás a maga társadalmi szervezetében szabadon fejtheti ki összes elveit és erőforrásait, hanem inkább a társadalmi és politikai egyensúly értelmében alakította ki a szabadság, egyenjogúság elveit. Látták a rendek nagyon jól, hogy a katholikus egyház, ha szabadsága van, intézményei segítségével feltétlenül a többi vallás fölé kerekedik, okvetlenül az első helyre küzdi fel magát s ismét uralkodó vallássá s egyházzá lesz, éppen azért az egyensúly érdekében elkerülhetetlennek tartották korlátozását társadalmi szervezetében ép úgy, mint vallási gyakorlásában. De más okok is voltak, melyek a rendeket korlátozásra késztették. A politikai nép többsége protestáns volt. Lélektanilag érthető tehát, hogy az erő tudatában levő protestantizmus a szabad vallásgyakorlat s az egyenjogúság dacára a protestantizmust uralkodó vallásnak tekintette s ezt adott esetekben éreztetni is tudta, de másrészt azt ezen tényleges uralkodói jellegében megóvni is törekedett. Végül egy hatalmas anyagias szempont is követelte, hogy a vallásszabadság elvét a katholikus egyházzal szemben megszorított értelemben alkalmazzák. Az egyházi javak jórészben a rendek kezére kerültek s a katholikus egyház szabadságát nem korlátolni egyértelmű lett volna a püspökség, káptalan s konventek visszaállításának lehetőségével, egyértelmű lett volna a rendek vallási számarányának megzavarásával s amit mindez maga után vont volna: a szekularizált javak visszaszerzésének előkészítésével. Már pedig ezt a protestáns rendek nem akarhatták. Az országgyűlések mindig tekintettel voltak erre, amikor a katholikusok erősödésének megakadályozásáról, a fennálló korlátok megszüntetéséről volt szó. Amikor Bornemissza Pál püspök elhagyta Erdélyt, a püspökség nem szűnt meg, hanem ez csak akkor következett be, a mikor a kolozsvári országgyűlés 1601.-ben Náprági Demeter választott püspököt az országból kiutasítja, javait elkobozza és a püspökséget eltörli, úgy, hogy
