Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912
r — 34 — visszatükröződött a Gondviseléstől nyert benső hivatottság értékes fémjelzője, bélyege. A székely népet s első sorban Csík vármegyét érte halálával pótolhatatlan veszteség. Ezen veszteségnél azonban mégis nagyobb a kiváló szülöttje révén ráháramlő dicsőség. Hiszen Imets hosszú életének verejtékes munkássága, minden szellemi és anyagi kincse — s ez utóbbi százezernél többre megy — ennek a székely népnek képezi immár örökségét. S ha történetírói munkássága csupán egy csalóka fata morgana — délibábnak jobb ügyre méltó kitartással, nagy fáradsággal és bőséges tudományos apparátussal űzött elérésére is irányult, — mint ahogy ebbe — sajnos — már bele kell nyugodnunk, — még ezen történelmi tévedését is székely faja iránti véghetetlen szeretete és székely büszke önérzete diktálta és — menti ki az utókor előtt. A tusnádi cinteremben nyugvó hamvai fölött tehát méltán hirdeti az emlékkő: ,,Székely ifjúságért, Szerette fajáért Égett szive, lelke!“ Emléke legyen áldásban örökön örökké! Zlamái Ágost. Fábián Sándor 18^6—1912. Az erdélyi fehérvári székeskáptalan megboldogult nagyprépostja középiskolai törvényünk fejlődési korszakában hét és fél évig mint igazgató állott gimnáziumunk élén, ezért méltó, hogy iskolai értesítőnkben is megörökítsük emlékét s működésének rövid vázlatát csatoljuk intézetünk történeti adataihoz. Mint székely földmives szülőknek: Fábián Mihálynak és
