Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912
a testület minden tagjára nézve szükségesnek tart“. — Az 1874-iki megnyitóban a tanuló ifjúság kiváltképpen valláserkölcsi tekintetben való oktatását ajánlotta olyformán, hogy Isten az ismeretek forrása és ura tekintessék ne csak a hittan, hanem a többi tantárgyak előadásánál is vezérfonalul“. Állandóan hangsúlyozza és ajánlja a munkásságot és a pontosságot s ezen két tanítói és nevelői erény dolgában ő maga követésre méltó példával járt elől; lelkes szavakban hivatkozik a tanároknak székely és hazafias érzelmeire s e tekintetben Imets valósággal lángolt a szivében és lelkében ápolt igaz hazafiság tüzétől. Ilyen s ezekkel rokonelveket hangsúlyozott és fejtegetett szónoki erővel minden tanév megnyitó értekezletén; ilyeneket az ifjúsághoz úgy a tanév elején, mint pedig az évenkénti — nagyon sajnos, ma már divatját múlta — záróünnepélyeken. így az 1879. évi július 2-án tartott záróünnepélyen a szorgalomról és magaviseletről beszél „én édes székely nemzetemnek viruló zsengéjéhez“, a csíksom- lyói tanuló ifjúsághoz. „ ... A szorgalom kivált az eleven és kitartó munkásságban nyer alakot, — mondja ezen beszédjében — és a hitbuzgalomban lelket. Kell-e ezt bővebben bizonyítgatnom? Hisz mindenki ellenállhatlanul munkára ösztönöztetik, mivel a munka az élet levegője, mely nélkül hamar elhalványulna arcod, mint a tömlőé fenekén tétlenül kuporgó rabé; a munka szüli a vidámságot, a vidámság-az egészséget, ez kedvet kölcsönöz a további munkára, mely ekkor fokozza a tettbuzgalmat, s ebből lesz az állandó munkakedv, az akaró és cselekvő jellem. Ezen munkás cselekvő jellem legbiztosabb irtó boronája lévén a vétkes hajlamok és bűnös vágyak felburjánzó csirájának: korán az ifjúkorban kell a jellem ez útját egyengetni; korán, míg a természet még a fejlődés menetén duzza- doz; korán, míg a benyomások újak, a szív fogékony és talaja tiszta; és korán azért is, mert „íme lassankint lefoly a virágkor, S gyenge rózsáink vele elviritnak; Minden órádnak leszakaszd virágát S élj az idővel!“ — 19 — 2*