Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912
r a reformáció azonban véget vetett a magyarság hitbeli egységének, véget egyszersmind ellenálló erejének és imponáló tekintélyének. Csíkmegyének is nemzeti egysége megosztódik sőt széttépődik, ha a hitbeli és nemzetbeli egység eszméjéhez élet-halállal ragaszkodó derék csíkiek a vallási és török kettős elnyomásnak hősiesen ellen nem állanak. Erdély katholikusságának ama válságos időkben gondviselésszerű szerep jutott. Megvédeni, úgy ahogy lehetett Erdélyt a török ellen s visszaállítani a nemzeti kapcsolatot a keleti és nyugati Magyarország között. Itt az oroszlánrész a székelyeké vala. Bámulatraméltó kitartást és hősiességet tanúsítottak e szerepben a határvidékre szorított székelyek. Páratlan e népfajnak nemzeties és vallási magatartása. Sok küzdésbe került, de végre mégis csak győzött a kitartás. Minden ellenség fegyvere megtört hon- és hitvédelmi százados harcaikon. Ezek mentették meg és tartották fenn Erdélyben a magyarságot. Mert történelmi tény, amelyet eldispu- tálni sohasem lehet, hogy a hitbeli egység szétbomlasztása mindig a fajegység, nemzeti erőnek rovására és helyrehoz- hatlan kárára s a magyar faj ellenségeinek örömére történik.1) A székely nép munkás és takarékos is. Ragaszkodása az ősi birtokhoz példa nélkül való. Innen földjeinek eldara- boltsága. Igényei nem votak. Paget szerint a kényelem a székelyeknél oly annyira ismeretlen, hogy erre nézve Európában csak a skótok hasonlíthatók hozzá. Életmódja természetes és egyszerű s ezért anyagilag még gyarapodni is tudott. . . Székely népünk roppant szorgalmas, elég élelmes és némi üzleti szellemmel is bir az apró dolgokban, de kockázatos nagyobb vállalatokhoz nincs szerencséje s nem is mer hozzáfogni. S hogy oly kevéssé termékeny földön, any- nyira nélkülözve csaknem minden segédeszközt, akkora mérvű közterhek mellett, oly szűk birtokon és primitiv gazdasági rendszer alapján csak feszített, példátlan munkásság, munkaszeretet tarthat fenn egy népet, az kétségtelen. S ho?y e nép ennek dacára a jólétnek még bizonyos nemével is bir, — 12 — 1) L. Vitos M. „Csikmegyei füzetek-1 401. s. köv. ).
