Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912
9 telenségéből: a kereszténység nagy gondolatai. És amiért akkori képviselőik anyjukat megtagadták, elérte őket a büntetés abban, hogy ivadékaik kétségbeesnek az eszme fölött. A keresztény világnézet fogja ezeket az ideákat realizálni. A keresztény világnézet jön most a 20. század blazirt, önmaga iránt kétségbeesett emberéhez, azt mondja neki: fiam, te eltévedtél, nem előbb táplált nemes aspirációidban, de abban, hogy megvalósításukat nélkülem, vagy ellenem kerested. íme itt vagyok, nem üres szavakat hozok, hanem azokat az erőket is, amelyek segítségével törekvéseidet megvalósíthatod, a közös Atyában való hitet, mely nélkül testvérek nem lehetünk, azt a tekintélyt, amely egyedüli biztosítéka a szabadságnak, a malasztot, mely egyedül emeli erődet a teljesítő képesség fokára! Ifjú barátaim! ehhez van egy gondolatom, mellyel szeretném lelketeket megtölteni: az, hogy ragaszkodásunk a kér. világnézet alapelveihez, a mi egyházunk tekintélyéhez nem akadálya annak, hogy bármiért is lelkesedjünk, ami az emberiség érzelmi világában nemes, annak, hogy minden emberi haladásban elül járjunk, hogy ideálok után törekedjünk. Kllenkezőleg. Korlátokat igenis találunk az egyház tekintélyében, de e korlátok nem előttünk állanak, hogy a haladás útját eltorlaszolják, hanem mellettünk, hogy a tévedés örvényeitől megóvjanak, s a haladásban segítsenek. Tisztelt Gyülekezet! tegyünk róla, ifjú barátaim! tegyetek róla, hogy most 16 száz esztendő múltán az egyház és a keresztény világnézet vissza ne sülyedjen a katakombákba, mert most az a veszély fenyegeti. Azok a lelki állapotok, amelyeket ecseteltem, mint modern betegségeket, az egyest is fenyegetik, hogy minden egyes emberben visszasülyedjen a keresztény világnézet a katakombákba; t. i. a minden egyes emberben meglevő gyarlóság, testiség, önzés, gőg alacsony érzéseinek katakombáiba. Tegyünk róla, hogy ez nálunk be ne következzék; de tegyünk arról is, hogy világszerte ne sülyedjen vissza a keresztény világnézet a katakombákba, melyeket a közöny, az erkölcsi nihilizmus, az értelmi lemondás szelleme létesít, amihez az értelmi gőg méltó büntetéseképen eljutott.
