Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911

141

meditáció az ismeretekbe való behatolás tulajdonképeni módja; olyan ez, mint a gyomor munkája az emésztésnél: lelkünkre nézve asszimilálja tudásunk egész tartalmát legkisebb részleteivel. Igyekezzünk továbbá művelt társalgás és tanulmányozó tapasztalás útján gyarapítani tudásunkat, főleg ha idegenben tölthetjük a szünidő egy részét. Tanuljunk a szünidőben lehetőleg valamely művelt európai nyelvet, gyakoroljuk azt és igyekezzünk mennél teljesebben elsajátítani. Tanulmányozzuk a jó Istennek nagyszerű könyvét, a szabad természetet: annak kőzeteit, növényeit, fáit, állatjait, rovarait, lepkéit egyaránt. Érdeklődjünk a nép nyelve, költészete, szokásai, viselete, életmódja iránt, mert így behatolhatunk a népnek és ezzel bizonyos mértékben az emberiségnek a leikébe. Nézzünk meg minden utunkba eső történelmi nevezetességű helyet, de egyúttal megfelelő előkészülettel tanulmányozva a hozzáfüződő történeti tényeket. Végül mindnyájan, akik csak tehetjük és hozzáértünk, foglalkozzunk a zenével és énekkel, mely nemes érzelmeket kelt szivünkben, mély gondolatokra indítja lelkünket.

Ajánlatos, ha valamely tárgyban, vagy annak bizonyos ismeretkörében nem vagyunk egészen rendben, hogy azt saját akaratunkból, jókedvünkből részletesebben áttekintsük és pontosabban elsajátítani igyekezzünk. A felsőbb osztályosoknak módjukban van épen a szünidőben, hogy szeretettel folytatott önképzésük köréből elökésziiljenek a jövő iskolai évben megtartható értékesebb önképzö köri szabadelőadásra vagy felolvasásra.

Vigyázzunk főleg a lelki életünkre és annak külső megnyilvánulására. A szünidőben többször nyílik alkalmunk a szülői háznál, meg esetleg a rokonok, ismerősök, jóbarátok társaságában kimutatni azt, hogy igazán intelligens, finom lelkű, nemes szívű, művelt ifjak vagyunk. Ne engedjünk meg magunknak akarattal semmi nemtelen tettet, de még üres szót, rossz megjegyzést vagy bűnös gondolatot sem. Az igazán intelligens tanulóifjú minden körülmények közt hű marad a helyes elvekhez, mert különben is mindnyájunk kötelessége az erkölcsi világrend ^keretében önmagáért is irtózni és tartózkodni minden erkölcsileg kifogásolható tettől, beszédtől és gondolattól.

Műveltségünknek legértékesebb része az igazi vallásosság. Ápoljuk ezt buzgón a szünidőben: egy nap se hanyagoljuk el vallási kötelességeinket. Járjunk rendesen a templomba, végezzük