Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911
9 — Krisztust választá. „A mi ideálunk Krisztus — igy szól egyik beszédében —; Krisztus a vallásban, Krisztus a tudásban, Krisztus a haza- és felebaráti szeretetben, Krisztus a munkában és pihenésben, Krisztus a tanításban és tanulásban, Krisztus az engedelmességben és önfeládozásban. És mondják meg, lehet-e ennél az ideálnál jobbat, szebbet, tökéletesebbet, az emberi hivatásnak és méltóságnak megfelelőbbet a gyermek, az ifjú, a férfi elé állítani; mely az ifjú értelmét nemesebb és tisztább ismeretekkel töltené meg, mely szivét, vagy mondjuk akaratát jobban megvédené a botlástól s egész életét fényesebben beragyogná? Hiszen volt-e valaha jobb, bölcsebb, okosabb, igazságosabb, hősiesebb, gyöngé- debb és hazafiasabb érzésű s ha szabad azt mondanom: egészebb ember, — mert most csak az emberről szólok, — mint ez a mi ideálunk Krisztus? Nohát mi ily egész emberré, a Krisztus képére és hasonlatosságára való emberré akarjuk nevelni a mi növendékeinket.“ Íme a Pál Antal nevelői és oktatói programmja. S ehhez állandóan ragaszkodott; ezt nem csupán követte, hanem hirdette, sürgette, követelte, kiváltképen státusunk tanárainak kongresszusain. Ezek a kongresszusok, melyeknek 1899-től Pál Antal volt az elnöke, nagyon sok és üdvös eszmét hoztak felszínre s ültettek át a gyakorlati életbe. Megteremtették státusunk tanárai közt a kollegiális együttérzés és összetartás érzetét. Ma már a tanárok egymást megértik, egymást becsülik s egységes erőkifejtéssel haladnak ugyanazon cél felé. De még sok egyébbel járultak hozzá gimnáziumaink színvonalának emeléséhez. Első sorban a hitéletnek, a vallásos érzelemnek a fejlesztésére sürgették a Aáária-kongregációk felállítását s a lelkigyakorlatoknak intenzivebb, fokozottabb mértékben való tartását. És mindkét tekintetben célt is értünk, mert ma virágzanak a kongregációk s az exercitiumok mindenütt rendszeresebbekké lettek. Foglalkoztak a kongresszusok aztán fontosabb didaktikai és pedagógiai kérdésekkel, a gyakorlati tanárképzéssel, a testi nevelés ügyével, tanári és ifjúsági könyvtárakkal és sok más új eszmével. Az eredménynek, a sikernek oroszlánrésze Pál Antalt illeti. Sőt ő volt az első, ki az országos kath. tanáregyesület eszméjét felvetette s annak megalakulása után azt kitörő lelkesedéssel üdvözölte. Az iskola után Pál Antal minden idejét az irodalmi munkál
