Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
93 Tényleg még ezután is hoznak kiutasító végzéseket a rendek ; a tagok pedig, hogy legalább az iskola tartsa fenn a ka- tholikus szellemet, titkolva kilétüket, világi papi ruhában járva, más világi papokkal együtt vezetik tovább az iskolát. A kongregáció természetesen szünetel, mint botránykő a protestánsok szemében; s midőn Rákóczy Zsigmond alatt, 1607. június 10-én a kolozsvári országgyűlés a katholikus rendek erélyes tiltakozása ellenére kimondja a jezsuiták végleges kiűzését a fejedelemségből, a reménye is eltűnik annak, hogy a renddel összenőtt s tagjainak buzgóságából táplálkozó társulat valaha új életre keljen. Az iskola ugyan fennmarad világi papok vezetése alatt, de a Máriatársulat csak az emlékezetben él közel 150 évig, jóllehet a külföldi társulatok épen ekkor vannak virágzásban s tagjaik között ekkor találkozunk a legnagyobb nevekkel. Az erdélyi kath. státus vezető férfiai: Kornis, Mikes, Haller, Apor l()99-ben arra kérik a királyt, telepítse vissza régi helyeikre a jezsuitákat. Felkérik a prímást is közbenjárónak. A kérésnek nem lett foganatja. Csak 1716-ban, mikor III. Károly király a visszaállított erdélyi püspöki székbe csikkarcfalvi br. Mártonfi Györgyöt ülteti, kerül újra az iskola jezsuita igazgatás alá. Pecz Lőrinc igazgatónak az iskola jó karba hozása és a jószágok visszaperlése adott eleinte sok munkát s ezért hozzá sem foghatott a kongregáció felújításához. A társulat tulajdonában levő régi Album1) feljegyzései szerint a kongregációt Klobusiczky Ferenc br. erdélyi püspök szervezted újra Meltzl Zsigmond jezsuita házfőnök, iskolai igazgatóval. Klobusiczkyt az Album első lapja díszes betűkkel úgy dicsőíti, mint a társulatnak rektorát, kitűnő benefactorát és restaurátorát. Megkezdődnek 1741 —1742. körül a társulati rendes összejövetelek az egyebütt is élvezett búcsúkedvezményekkel s a restaurált kongregáció már 1743-ban felavató ünnepet tart; az első praeses P. Molnár János. A grammatisták, syntaxisták, poéták 1) Van a társulatnak egy újabb, díszesebb albuma is, melyet csik- szentdomokosi Kedves István kolozsvári apátkanonok ajándékozott 1856- ban a társulatnak.
