Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
37 művelést, a zenét és műépítést sem, amely hasznára nem válnék azoknak, akik a költők és a régi szónokok magyarázatával akarnak foglalkozni. De látom, hogy már szemöldöködet ráncolod. Vajmi roppant feladatot tűzöl a nyelvtudós elé. Valóban jól megterhelem, de csak egyedül őt, hogy másokat minél inkább megkíméljek a fáradságtól. Azt akarom, hogy egy ember mindent buvároljon át, nehogy minden egyesnek búvárkodnia kelljen.“ (De ratione studii. Művei. I. 523. I.) A Dialógus de pronunciatione-bíin szintén foglalkozik a tanítóktól megkívánható ismeretek körével. Itt már az orvosi tudomány, a geometria, arithmetica és a magia némi ismeretét is megvárja a tanítótól. Természetesen nem kivan a legapróbb részletekig menő ismereteket, de az oktatás kedvéért mindenhez kell értenie. Azért, hogy a tanítónak fejtegetnie kell az Arma virum- que-t, ne követeljük, hogy mindjárt Pyrrhus vagy Hannibál legyen, vagy mivel Vergilius Georgiconját magyarázza, nem kívánható, hogy tapasztalt gazda legyen. A hadviselésről, a hadi gépekről és fegyverekről is kell beszélnie; jó tehát, ha a hadügyi dolgokban jártas, de ha nem forgott a hadakban, könyvekből és festményekből szerezzen fogalmat az effélékről.1) Az ifjúság tanítói e magas műveltséggel kiemelkednének a kontárok sorából. „Most a tanító név csekélyebb becsű, mint egy sziics vagy kocsis neve.“ (Műv. I. 915. C.) Ő ellenben azt sürgeti, hogy az ő korának tanítói a Serviusok, Donatusok, Victorinu- sok, Terentiusok, Asperok, Cornutusok és császárság korának más nagyhírű mestereihez legyenek hasonlók. A tudományos műveltség mellett sürgeti a tanúók embe- ries bánásmódját; nem elég ugyanis, hogy a tanító tudós és derék ember legyen, hanem nyájasnak és alkalmazkodónak kell lennie. Legyen elnézéssel tanítványai tudatlanságával szemben és a gyermeki természetet megfigyelve bánjék velük.2) A tanítás anyaga. Erasmus az oktatás legfőbb céljának azt tekinti, hogy a növendék sajátítsa el a latin és görög nyelvet. A Dialógus de j)ronunciatione-ban az az óhajtás nyilvánul, vajha az egész 1; Dialógus de pronunc. Op. I. 915. A.-B. — 2) U. o. 918. D.
