Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

Hogy az így gondosan megválasztott tanító a példás viselettől ne térjen el, nem kell az erkölcsileg kétes értékű polgárok körébe utalni, hanem a legjobb és legtiszteltebb polgárok társaságába kell juttatni, hadd lássa be, hogy abban a városban az erénynek és derék tetteknek van becse. A tanítói tiszten kivid más hivatalt nem viselhet. Míg tanítói működése tart, legyen mellette egy pályatárs, hogy egymást kölcsönös vetélkedésre buzdítsák, de a versengéssel járó keserűség nélkül.

Ha sikerült valamely iskola számára egy ilyen mintaszerű tanítót találni, természetesen arról is kell gondoskodni, hogy ne kívánkozzék el onnan egyhamar. Azonban E. véleménye szerint a fizetésnek nem kellene változhatatlanul megállapítottnak lennie, hanem annak mennyiségét a tanító szorgalma és a tőle elért eredmény szerint kellene szabályozni. Minél szorgalmasabban és nagyobb eredménnyel tanít, munkájának annál nagyobb jutalmát is lássa; ha pedig a várakozásnak nem felel meg, elsősorban érezze hanyagsága kárát. Ha a hozzá fűzött várakozást jóval felülmúlja, annál nagyobb legyen a javadalma. (Dialógus de pronunc. Op. I. 916. A.)

Ezen elővigyázatot azért tartja szükségesnek, nehogy a fizetés nagysága a silányabb és tudatlanabb elemeket csábítsa, akiknek sokkal nagyobb a bátorságuk, mint az igazi tudósoknak. Kellő óvatosság nélkül könnyen megtörténhetnék, hogy a legjobb helyek a legméltatlanabbak kezébe kerülnének. (Opus de conscrib. epist. 1522. évi kiad. 26. 1.)

Erasmus eszerint az érdemes tanítót jó anyagi helyzetben akarja tudni és azt kívánja, hogy társadalmi állása mintegy óvja meg a sülyedéstől. Tudományosság tekintetében is rendkívüli nagy követelményekkel van a tanító iránt.

A tanító tudományos ismeretei. Nem grammatikus az még, aki a latin köszöntésre hiba nélkül tud válaszolni nem hibázva sem a számban, sem az esetben, sem az egyeztetésben, noha a tömeg közönségesen megelégszik ezzel. A „De ratione studii“ c. munkájában és a „Dialógus de pronunciatione“-bán fejtegeti, hogy minő fokú ismereteket keli várni attól, aki a tanítást választja élete feladatának. Nem szabad megelégednie annnak a tíz vagy tizenkét írónak ismeretével, akik az iskolában előkerülnek, hanem a latin és görög Íróknak egész körével meg kell ismersz