Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
17 később el kellett íeledniök, azt is a legnagyobb kínzások között. Deventerben már haladottabb felfogás uralkodik, a tanítók bánásmódja is sokkal emberiesebb volt; tehetségét felismerték és egyik tanítója, Sintheim egy napon megjövendölte, hogy növendéke a tudományosságnak legfelsőbb fokára fog eljutni. Hasonlóan nyilatkozott Agricola is, aki a deventeri iskolát gyakran meglátogatta. Erasmus nem feledte el ezt a buzdítást és Agri- colának meg Hegiusnak emléke teljes életén át egész melegséggel tölté el. Annál nagyobb keserűséggel emlékezett meg a herzogenbuschi iskoláról. Egy igen emlékezetes epizódját ez iskolai életnek majd alább hozom fel. Később, mikor régi vágya beteljesült és a párisi egyetemen folytatta tanulmányait, az egészségtelen táplálék és a rossz lakás a Montaigu-kollégium- ban nemcsak egészségét veszélyeztette, hanem elöljárójának szélsőségei és szűk látóköre minden szépet és jót ki akartak irtani belőle. „Nem nyertem semmit sem ezzel az élettel, mint csupán elgyengült és beteg testet és csomó élősdi rovart. A táplálék oly rossz és oly kevés volt, hogy sok tehetséges tanuló néhány hónapi ott létei után meghalt, megvakult, eszét vesztette, vagy bélpoklosságba esett“.1) De nemcsak mint tanulónak volt alkalma tapasztalatokat szerezni, hanem mint neveléssel foglalkozó szakembernek is. Ifjú korától fogva majdnem állandóan vezette egy-egy előkelő ifjú nevelését. Montjoy lordnak tanulmányait Párisban irányította és a tanító meg tanítvány viszonyából az egész életen át megmaradó barátság fejlődött ki. 1498—1499-ben néhány hónapig egy Iübecki kereskedő fiának nevelése van rábízva. Olaszországban a húsz éves Andrews Sándor érsek, Jakab király fia, van gondjaira bízva. Dicséretére válik, hogy mindig gondosan és pontosan megfelelt kötelességének és egész hévvel rajta volt, hogy növendékeivel a tudományt megkedveltesse, melynek elsajátítása neki oly sok törődésébe került.2) Attól, hogy mint nyilvános tanító valamely főiskolában működjék, nem az tartotta vissza, mintha a tanítói pályát nem szerette, vagy nem becsülte volna, hanem az, hogy akkor nem szentelhette volna magát 1) Colloquia Familiaria. A halevés. Opera I. 806—807. 1. 2) Amiéi, Erasme. 40. 1. 2
