Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
101 mellett, „Sub titulo et invocat one B. Murine Virginia ab Angéla sulntatne“ megerősíti és a római anyatársulatba bekebelezve, felruházza ennek összes búcsúival és kiváltságaival. S már a következő hónapban, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a jelöltek nagy részét iinnepiesen felavatja a székesegyházban Majláth püspök, aki ezen perctől fogva nemcsak favédője, de éltető lelke első szülöttjének, a gyulafehérvári kongregációnak, a lassú fejlődés meredek útain. Ő segítette át szerencsésen első betegségén a még gyenge egyesületet. Irigység, féltékenykedés, szétvonás, gyanúsítások bénították az első felavatás után egy éven keresztül az egészséges növekedést; a buzgalom csökkent, félni kellett a széteséstől. E válságos helyzetből fáradhatlan főpásztori közreműködése emelte ki a társulatot s vezette át bölcs útmutatásaival a tisztulás folyamatán. A tisztviselői kar ekkor ébredt nehéz feladatainak igazi tudatára, most tanulta meg a hivatal sikeres kezelésének módjait. Ezentúl már sokkal könnyebben folytak a dolgok ; a szeretettel párosult okos elöljárói szigor a felvételeknél és a hivatástalan tagokkal való eljárásban nem maradt hatástalan. A kongregáció 1900. szeptembertől kezdődőleg a saját kápolnájában tartja gyűléseit, melyet a praeses kérésére az igazgatótanács a régi gimnáziumi épület két terméből alakíttatott át e célra. A kápolna felszerelésére begyűlt ajándékozás útján 1000 korona készpénz és mintegy 1700 korona értékű templomi készlet, mely utóbbinak nagyrészt a kegyelmes főpásztor volt bőkezű adományozója. December óta a kápolnában minden nap volt szentmise, hogy még télen is lehetséges legyen a tagoknak a mindennapi szentmisehallgatás. Ez a szokás ma már oly általánossá vált, hogy alig akad egy-két kivétel télen. .4 budai középiskolai Márin-kongregáció 1900. december 16-án tartott fényes felvételi ünnepet a Mátyástemplomban. A főpásztor nagy erltölcsi jót remélve azon hatástól, melyet az ilyen ünnepségeken való kölcsönös képviseltetés gyakorol a tagokra, saját költségén 12 tagú küldöttséggel képviseltette székvárosának kongregációját a budaiak ünnepén. Nagylelkűsége azután még kétszer részesítette hasonló áldásban kongre- ganista fiait, 1903. június 7-ikén, mikor a csiksomlyni és 1905. november 5-ikén, mikor a marosvásárhelyi kongregáció tartott
