Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XLII olyan emberek szolgáltatnak tinektek, akik csak elvonnak benneteket a tudományos foglalkozástól és megrendítik szivetekben a bizalmat jó föltételeitek iránt. Dobjátok el magatoktól az ilyen füzeteket és újságokat, ha tele szájjal ígérik is, hogy éltetek ösvényét dicsó' sugarakkal világítják be; mert a valóságban lidérctlizek ők, amelyek végre is eltérítenek az igaz úttól és megrontják egész élteteket. Sokan zokon veszik, hogy az egyház tiltja a rossz könyvek olvasását. Nem volna az egyház anyánk, félrevezetne, ha másként cselekednék. Ész és szív követelik, hogy a gyermeket óvjuk a méregtől. Már a régiek is ezt tartották. Plátó szerint az erkölcstelenséget terjesztő iratokat meg kell semmisíteni. Az athenaiak Protagorast kiűzték az országból és iratait elégették. Hasonló sors érte Spártában Archilochost, a kiskorúak csábítóját. Aris- tophanes megbélyegzi az írókat, akik megingatják az ifjúság szivében az istenek hitét és fölkiált: „Nem ilyen iratokon nevelkedtek a marathoni hősök, azok az egyszerű, erkölcsös, nemes büszkeséggel teli ifjak! Az ő énekük vallásos himnuszokkal töltötte be az iskolákat“! Színház. — Ne látogassátok, kedves ifjak, a hitvány színielőadásokat. Nem vagyok ellensége a színháznak, ameddig az a jó ízlésnek iskolája, a kedély nemesítője. De amidőn a színpad arra merészkedik, hogy minden lehető és lehetetlen szennynek színrehozatalával emelje a társadalom erkölcsét, úgy tűnik föl nekem, mintha valaki a sárba fordult embert ugyanazzal a sárral akarná tisztára mosni. A rossz színdarabról az út, úgy mint a kocsmából is, legtöbbnyire az erkölcstelenség fészkeibe vezet.
