Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
1 Vili. désüket, megtartjuk a békét és előzékeny szeretetet, — addig mások, midőn vallástalanságuknak, talán bűneiknek szabadságot követelnek, ugyanakkor a vallásnak és erénynek szabadságot adni nem akarnak. Szívesen hallják Carnot ajkain a keresztény tanítást: Nem kell megölni az embereket, hogy reájuk erőszakoljuk a hitet. — Annál kevésbbé gyakorolják annak másik részét: de nem is kell megölni az embereket, hogy őket hitükben akadályozzuk.1) Beszélnek a vallási fanatizmus ellen, de hívei annak, a mit Carnot a vallástalanság fanatizmusának nevez és mindennél gyászosabbnak tart.1 2) A gúnyolódásnál sértőbb fegyvereket is alkalmaznak a vallás ellen a „vélemény-szabadság“ hőséi. Monge életében olvassuk, hogy a direktórium fölvi- lágosítást kért arra nézve, vájjon a római köztársaság konzuljai eljárnak-e a szent misére. Bizonyára nem buzdítás céljából tudakolták ezt, kitűnik a feleletből, a melyet Arago megbotránkozással közöl. A megkérdezettek szükségesnek tartották mentegetni, hogy nejeiknek és gyermekeiknek a házi béke érdekében még ennyit, t. i. a templomba járást megengedték.3) A „szabad gondolkodás zsarnokai“4), hivatalos és magánemberek, üldöznek, kémekkel körülvesznek, keresetétől, állásától megfosztani igyekeznek most is mindenkit, a ki ő maga, vagy felesége és gyermeke a vallásosságnak bármi jelét adja. A szabadkőmivesek kémrendszere és zsarnoksága régen és jól működik.5) Nem engedik meg Lafontaine-nak, hogy Isten nevét használja és 1) U. o. 6 1. 2) U. o. 3) Arago Emlékbeszédei. Monge (olv. Monzs) 88 lap. 4) Bodley: Franciac rszág. 1. 165. 1. 5) Budapesti Hírlap 1904. nov. 5 és 9. U. o. 1904. nov. 19.