Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXXV11.

Ha Cauchyról többet nem mondok, nem azért történik, mintha életének fényes példáit e nehány sor kimerítette volna. Mind Euler, mind Gauss, Cauehy és a többiek, a kiket említettem, vagy említeni fogok, sokszorta bővebben és tanulságosabban vannak jellemezve Kneller könyvében. Vajha annyi jót és lelki hasznot szereztem volna olvasóimnak, hogy Kneller művét, amelyre figyelmüket fölhívtam, megvennék és olvasnák!

Cauehy utódja a párisi Sorbonne egyetem tanszékén Puiseux Viktor Sándor.1) Működése a nagy Hermite szerint korszakot alkot a mathematikai analysisben. Puiseux oly nagy, hogy mind a hárman, akik 1871-ben vele együtt jelölve voltak a francia akadémia tagságára, — önkényt visszaléptek és ami az egész évszázadban tán egyszer sem esett meg, vele megtörtént: az ötvenöt szavazatból ötvenötöt kapott. „Puiseux választása az ő érdemeinek szólott, az egyhangúság megillette jellemét.““)

Az akadémiában emlékbeszédet Bertrand tartott fölötte, aki szintén akadémikus. Elismeri, hogy lelki tulajdonságainak alapjelt és erejét mély vallásossága képezte.3) A mathematikus Gilbert pedig így ír róla: Puiseux mély meggyőződésű keresztény volt és hűséges a kötelességekhez, amelyeket ifjúkorának hite az érett értelem által kifejtve eléje szabott. . . . Szünetének egy részét a felebaráti szeretet gyakorlásának szentelte. Barátjával Olivaint Péterrel, aki később jezsuita lett, megalapította a Szent-Vince-Egyesületet, amely most is működik. — Kimeríthetetlen jóság és tevékeny felebaráti szeretet volt a lelke életének. Buzgó és hű tagja volt a Szent-Vince-Egyesületnek és csak akkor szűnt meg a

1) U. o. 58. 1. Olv. Püisző.

2) U. o. 59. 1.

3) U. o. 61. 1.