Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
XXXII. jait megállapította. Ezért a fizikában a Teremtő minden gondolatát mathematikai kifejezés ismerteti; minden ma- thematikai kifejezés isteni teremtő gondolat. Innen az összefüggés a mathézis és azon vigasztaló tény között, amiről a mathematika történetírója M. Cantor tesz Euler életrajzában tanúságot: „Euler a legtöbb nagy mathematikushoz hasonlólag mélyen vallásos volt.1“) Ugyanő róla tudjuk, hogy családja az esti ájtatos- ságot az ő előimádkozásával végezte. Megírta a kinyilatkoztatás védelmét a szabad gondolkodók ellen. Mert a mathematikusok épen azon deduktiv szellemnél fogva, amely a mathézisben sajátunkká válik, hogy megszoktuk egész lelkünket az igazságnak aláhelyezni, minden következményeit elfogadni, minden követeléseit magunkra érvényesnek ismerni: azt a vonzalmat, amellyel szívük tanulmányaikból Istenhez emelkedett, kiterjesztették az ő kinyilatkoztatott igazságaira is. Jacobi, egyik a legnagyobb mathematikusok közül, Descartes fölött mondott szép emlékbeszédében, megemlékszik arról a lelki állapotról, ami az analitikus geometria felfödözőjében a tökéletes magába vonulást, az önnön magától való elkülönülést nehezítette. És azt mondja: „Alázatos imádságban esedezik a szent Szűz támogatásáért fáradságos vállalatában, zarándoklást igér az ő tiszteletére a lorettói Mi-Asszo- nyunkhoz. Akkor lelkének békéjében, tekintetbe vévén, hogy majdnem kötelessége kutatnia mindazt, ami az ész birodalmához tartozik, — öröm fogta el, hogy a vallásos igazságokban és hagyományokban vizsgálat nélkül megnyugodhatik“. — Descartes fogadalmát teljesítette is, elzarándokolt Loreltóba a boldogságos Szűzhöz.'“) 1) Moritz Cantor: Alig. deutsche Biographie VI. 427. 2) Journal de Liouville I. Serie t. XII.
