Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
XIV. tán a szellemben létezik; új élet, amely különbözik a tapasztalattól és a külső világtól, mert attól mathematikai elmélkedésünkben annyira eltekintettünk, hogy loyolai szent Ignác módjára még a napsugarakat és a fák mozgását sem kívántuk látni lefüggönyözött ablakunkon át, csakhogy szellemünkbe mélyedhessünk. így tett Leibnitz, mikor három-négy napon át szinte étlen-szomjan elzárkózott az egész világtól, saját testétől is és csak szellemébe merült. Mégis, midőn differenciál és integrál számításának felfödözésével szobája küszöbén a világba lépett, tudta, hogy abban minden lendület, minden íuvalom, minden vonal és mozgás az ő differenciál és integrál számítási törvényeinek hódol. Van tehát egy szellemi világ, a melynek belsejében fölismert törvények törvényei a tapasztalati világnak ; bizonyára azért, mert Az, a ki az anyag és az erők világát a maga szelleme szerint alkotta, megadta nekünk ugyanezt a szellemét, a melyben öröktől megvannak az érzékelhető világ eszméi és gondolatai. Ezért lehetnek a szellemünkben fölismert törvények a természetnek törvényei, mert ezt az a Szellem alkotta, a kinek hasonlóját mi magunkban eszméivel együtt fölismerjük. Különben hogyan ismernénk meg tisztán a szellemükben a valósággal azonos dolgokat, ha a valóság nem a mienktől hasonló Szellemtől származnék ? Bizonyára nem ilyen kifejezetten, de épen működése közben és működése által kezd a gyermek szelleme a tiszta mathézisben önnönmaga előtt kibontakozni; kezdi kívánni táplálékát: az igazságnak szere- tetét és vágyát; kezdi szeretni és gyakorolni erejét: a következetességet, harcot és kitartást. Ezért várja Platon ezen tudománytól a fölmenetelt a jónak belátására1) 1) Platon, Politeia VII. 4. D. (Fordította Simon József.)
