Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XII.

és logikus, következetes gondolkodással, eredménye szinte kézzelfoghatólag igaz és mindez az ó' műve: hogyne szeretné tehát a munkát, az erőfeszítő nehéz munkát, mikor ezt is mind meggyőzte ő. A nehézségeket kedvelni fogja, találékony, megfontoló, de utána határozott is lesz a lélek belső' harcaiban, mert mindennap érezte a derűt, a melyet lelkének az igazsághoz ragaszkodó küzdelmes munka szerezett. De ellenkezőleg olykor a diszharmóniát, az elkedvetlenedést, a chaoszt is tapasztalta, a mit az igazságtól, a helyes úttól való eltérés, az ebből származó eredménytelen vergődés neki okozott. Tehát még a föladványok kidolgozásának eltévesztése is bírhat erkölcsi jelentőséggel.

Az a derű, a melyből a munka, a lelki harc és küzdelem nehézségeinek szeretetét származtatom, megjelenik az egyik ifjú arcán Rafael athenei iskolájának Archimedes csoportjában. Egyik még gondolataiba mélyed, szelleme még erőlködik, művét nem fejezte be. A másiknak kézmozdulata és arcának fölvillanása mutatja, mit érezett a miatt, hogy a mester tanítását megértette. A harmadiknak tiszta, értelmes tekintete tanúsítja a szíves készséget és örömet, a melylyel társának föltárja, a mi már kincse ő neki. Szólok Pythagorasról is, a ki a szemközti csoportban sokszor eltévesztett módon, sokszor képzelődve és rajongva, de mégis lelki örömmel keresi a mathézisben a természet harmóniáját, miközben ő és iskoiája szinte keresztényileg tiszta életet követnek, bizonyosan nem benső harcok és küzdelmek nélkül. Mert a lelki tehetségek csak gondolatban osztályozhatók, a valóságban a lélek egy. Az értelmi nehézségek és győzelmek szeretete az akaratbeli küzdelmet, a győzelem hitét és kivívását teszi bennünk kedvessé a gyászos és pulya önmegadás helyett.