Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
57 vegyiilésében az angolszász és dán népség kénytelen volt a normannok győzelmeinek következtében, apró de román toldalékokot felvenni. A romanizált normannok és szászok nem állottak eléggé távol attól, hogy egyesülésük által egy harmadikat ne képezzenek és nem elég közel ahhoz, hogy egymással oly gyorsan összeolvadjanak. Ez a két, sors és életirányai által egymástól elidegenített nép ellenséges súrlódása itt a hűbériségnek is egészen különleges rikító szint ad. Anglia tehát még nem találta meg azon teret ezen időben, melyen világtörténeti nagyságát később fejleszteni kellett és fejlesztette is. A felvett korig tehát, a Kr. utáni IX. századig ezen nagyjában ide vetett vonásokban láthatjuk a római jog hatását. Érzem, hogy munkácskám csak halvány képét adhatja ennek a nagyon is kritikus kornak s röviden foglalkozik vele, pedig az anyag óriási; de legalább megkisérlettem a figyelmet felhívni rá. S ha ez sikerült, elértem célomat; mert ezen. eszményekben igen gazdag korszak megérdemli a vele való foglalkozást. * Forr ás ok : 1) Dahn Felix, Die Könige der Germanen. 2) Gaupp Ernst Theodorich, Die germanischen Ansiedelungen in den Provinzen dos Römischen Westreichs. 3) Leges Longobardorum, seu capitulare divi sacratissimi Ca- roli Magni. 4) Lex Romana Visigothorum. Recogn. Gustavus Haenel. 5) Savigny Friedr. Carl, Geschichte des Römischen Rechts. fi) Gibbon Eduard, A nyugati római birodalom bukásának története. 7) Dr. Márki Sándor, Előadásai után készült jegyzet. 8) Montesquieu, Elmélkedések a rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól. 9) Cantu Caesar, Világtörténelem VII. K. 10) Monumenta históriáé Germanica. 11) Vécsey Tamás, A római jog külső története és institutioi. 12) Barchewitz Viktor, Das Königgericht zur Zeit der Mero- vinger und Karolinger. 13) Arnold Wilhelm, GulLur und Recht der Römer. 14) Gurrot Fr. P. Gg. Allgemeine Geschichte der Europ. Civi- lisation. 15) Ranke Leopold, Sämmtlichc Werke. 16) Wenzel Gusztáv, Egyetemes európ. jogtörténet.
