Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
19 s én nem tartom szabadnak, sem eltakarni az igazságot, tagadva azt a mi van, sem hazudni, vallva azt a mi nincs . . . Ugyanis minő szabadságot szabad most remélni V Vajha adná Isten, hogy lehetne remélni. Én úgy feleltem volna, mint Cannius Caligulának, midőn ez öt arról vádolá, hogy egy összeesküvésről tudomása van: „Ha én tudtam volna felőle, te nem tudhatnál felőle.“ Kivégeztetése után kortársai, mint szentet és vértanút siratták. Követte őt nemsokára a jeles Syinmachus is. ki vejét siratni merte s a bosszútól tartó Theodorik csak ennek vérével nyugtathatta meg félénk lelkét 526-ban. De nemsokára neki is ütött az utolsó órája s lelki furdalásai boldogtalanná tették hátralevő napjait. Egy lakoma alkalmával egy hal fejében Syinmachus fenyegető arcát látta felcsigázott képzelete s oly borzalom fogta el, hogy harmadnapra Raven- nában meghalt. A nép bosszúja sírján túl is követte; azt beszélte róla, hogy látta, miként hurcolják el az ördögök a pokolba. Így halt el az első nagy barbár király, 526-ban, kit a történet és a költészet is örökre halhatatlanná tett. Hozzá hasonló utódok a műveltséget legalább is két századdal vitték volna előbbre. A keleti góth birodalom bukása. Theodorik tehetetlen utódai sem a békét nem tudták fentar- tani, sem a harcban alattvalóikat megvédeni. A Theodorik erős kezétől szabaduló góthság most már mindent megtett régi jogainak visszaszerzésére s levetvén a kímélet álarcát, zaklatni kezdte római polgártársát, ki az arianus és most már türelmetlen góthban legnagyobb ellenségét látta. A tizennyolc évi lassú háború végül is megtörte a gyűlölt barbár uralmat, de kimondhatatlan nyomorba sülyesztett barátot és ellenséget egyaránt. Kipusztúlt a lakosság s Hóma megfosztva minden nagyságától nyomorúltabb lett. mint Ravenna. Az idegen katonaság a népnek jajjait dorbézolva gúnyolta ki, s a szomorú tapasztalásból megtanulhatta Itália, hogy az idegen hatalma sokszor nem oly nehéz, mint a segítségükre jövő és szabadító jóbarát vasvesszeje. A góth birodalom, mely 489-ben keletkezett, 65 évi fennállás után 554-ben végkép megbukott és „kevés dicsőséget ismer a történelem, mely több vérbe, több könnybe került volna, mint a Justi- nianusé.“1) Hiába állott a történelmi fejlődés útjába, végre is a németek 1) Márki S. A középkor története. 2*
