Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
9 Hatalmát azonban nem egy bizonyos betörés törte meg, hanem a betörések együttvéve. A folytonos küzdelem és csapkodás végül is vérét vette az óriásnak, melyet vonaglásában Odoáker lepett meg. Mint testőr szerepelt s midőn Orestes, az utolsó római császár atyja, megtagadta katonáitól Italia egyharmadát, mint osztályrészt, az elégedetlenek élére állott, majd királlyá kiáltották ki s mint ilyen 476-ban véget vetett a nyugatrómai császárságnak. Romülus Au- gustulus, az utolsó császár, visszavonult Odoáker elől s be kellett érnie 6000 arany évi nyugdíjjal, mit külömben életével együtt szépségének és zsenge ifjúságának köszönhetett. Világfontosságú esemény fűződik tehát e barbár nevéhez; Róma bukása és az, hogy bár múlékony, de idegen uralom alapjait először vetette meg a kimúlt világbirodalom romjain. Ezen esemény még névszerint is felbontá azon egységet, mely a világot hat század óta átkarolta és a fiatal császár öreg bíborpalástja szemfedele lelt az antik műveltségnek is. Odoáker most már úgy bánhatott Italiával, ahogy akart. Szolga- lelkű népei ebben nem akadályozták s egy harmadát zsoldosainak adta; de megvédelmezte határait s tiszteletben tartották az idegen barbárok is. Meghagyta a császárok szigorú törvényéit, sőt még a császári udvartartás fényét sem változtatta meg. Arianus létére tisztelte a kath. egyházat is és megoltalmazta javait. Rómainak kezdte magát érezni s 487-ben a világ szemelát- tára lábbal tiporta azt a nemzetet, melynek „vére folyt ereiben" s a tönkretett kis Rugiland omló könnyeit feledtette vele azon mosoly, amelylyel Italia népe a truimfáló Odoákert fogadta. És ha a barbár nagyobb római volt is, mint a büszke patríciusok satnya ivadéka, uralkodása mégis a pusztulásnak, nyomornak volt szomorú képe. Itália állapota igazán szánandó volt. Gelasius pápa szerint sok részében az emberi faj csaknem kiveszett.1) Megszűnt az ipar, a vagyon és a közbiztonság. Idejárult még a föld feldarabolása is, pedig katonái nem értettek a földmíveléshez s a feltétlen meggazdagodás vágyán kívül csupán kardot hoztak magukkal. Semmi sem köthette őket a röghöz, mely munkát kíván és szeretetet, hiszen családjuk sem volt. Odoákernek 11 éves országát megszüntette Theodoriknak. a keleti góthok királyának, esze és szerencséje, ki a béke és jólét 1) Kp. ad. Andromachum. Aemilia, Turcia caeteraeque provinciáé, in (juibus hominnm pene nullus existit.
