Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

1

5

ismertük, megbámultuk irodalmunk egének eme ragyogó napját s eltelt egész valónk az ő szivének melegével, az ő lelkének idealizmusával.

Ám az ily fényes napok mellett a kisebb fényforrásokat sem szabad figyelmen kívül hagynunk, mert hiszen ezek is betöltik a maguk hivatását. A nagyok, az óriások értékét csak akkor tudjuk kellően felismerni, munkásságuk hatását csak akkor tudjuk pontosan meg- állapitani, ha a köréjük sorakozó kisebbeket megértettük.

A kinek emlékét ma ünnepeljük, nem ragyogó, nem fényes nap ; de a fény, a ragyogás helyett annál több melegség van az ő költészetében, annál több emésztő fáradság, olthatatlan kitartás az ő tudós munkásságában.

Czuczor Gergelyről van szó.

Ugyanazon évben, ugyanazon hónapban született, mint Vörösmarty, egy letűnő század alkonyán s egy másiknak közeledő hajnalán 1800. dec. 17. Kis, nád- födeles paraszti házban látta meg a napvilágot Andódon, Nyitravármegyében. Gyermeksége első éveit, mint ábé- cés fiú azonban Szémőn öreg szüleinél töltötte. Az itt töltött évek felejthetetlen nyomokat hagytak lelkében. A község tiszta magyar népe a különben is póri származású gyermek lelkét egészen eltöltötte a nép sorsa iránt való érdeklődéssel, meleg szeretettel. A nagyapa, a ki a Károlyi huszárezrednek egykoron híres toborzó káplárja volt, arról ábrándozott, hogy a fiúból is katonát nevel s harci elbeszélésekkel akarta benne ez iránt az érdeklődést felkelteni. Az ilyen irányú fáradság azonban kárba veszett, mert a szelíd lelkű, ábrándos gyerek csepp vonzalmat sem érzett a fegyverek iránt, de annál többet a könyvek iránt. Tiz éves korában szülei, kik időközben Érsekújvárra költöztek, hazavitték a gyereket, kinek ez a változás cseppet sem volt ínyére ; annyira megszokta már öreg szüleinél, hogy nehezen tudott tőlük megválni. Az utolsó elemit tehát már otthon végezte. Mint gymnazista járt Érsekújvárt, Nyitrán, Esztergomban, majd Pozsonyban. Mindenütt mint kiváló