Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
áé a kér. tevékenység prograrmnja, s e szerint fogja a jelenlegi pogány berendezés helyébe a kei-, államot és társadalmat szervezni. Az emberiség javán most is szakadatlanul dolgozik, kér, int, utasit, hogy nagy legyen és megszenteltessék az Urnák a neve, miképen mennyben, azonképen itt a földön is ! Főpap ő! Trónjának magaslatáról látja, miként emelődnek újra a ledöntött bálványoltárok, Bacchus, Vénus, Mercur oltárai s miként folynak ezen oltárok körül az undok emberáldozatok. Apa fiát, anya leányát dobja áldozatul s a becsület forintokban számítható ki. Látja, miként fertőzik meg a bűn berkeinek párái, ha lehet — még a választottakat is és őáll rendületlen hittel mint közbenjáró Isten és ember között s a bűn útjára tért, halál árnyékában ülők helyeit uj népeket hódit az Urnák. Szentséges Ayánk igazán főpap ! Azt a friss szellemet, mely még nagynevű elődje IX. Pius alatt támadt, nem hagyja elaludni, hanem még bölcsességgel fokozza, irányítja nyájának lelki üdvére. A hitéletnek és jámborságnak uj tápot nyújt, ismételten ajánlva az Oltáriszent- ség és a Szűz anya kultuszát, a Szentsziv ájtatosságot s a lelki tökéletesbülésnek sok más eszközét. Ajánlja a folytonos imát s ő maga is a legmeghatóbb példát nyújtja. Állandóan imádkozik az Ur szorongatott egyházának diadaláért, de dolgozik is, áldoz is. Nincs zuga a világnak, hol a pápa által küldött miszionáriusok ne volnának, hogy a szegény pogányoknak testéből felszabadítsák a lelket, hogy a porból Isten trónja elé vigyék őket. És soha ezek a missziók olyan szervezetten és olyan eredményesen nem működtek, mint dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk gondoskodása melleit. És végül tanító ő! Ma, mikor csak forongnak még az eszmék, a nélkül, hogy még sejthető alakjuk lenne, mikor egy divatos hóbort dogmai tekintélyt követel s ezer évek szent dogmáinak tekintélyét semmibe sem veszik, mikor a modern filozófusok erkölcstana túlzsúfolta az őrüllek házait, tele tömte a kórházakat és túl- népesitette a börtönöket, ma az eszmék és törekvések fura zűrzavarában, ma csak Péter sziklája áll rendületlenül 3«