Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
18 iáképpen nem eposziról tehetség, a minthogy enerníí művei csak kisebb hősi elbeszélések, melyek — miért ne mondanék ki — inkább iskolai hatások termékei, inkább mintaképeinek utánzatai, mint igazi epikus tehetség szülöttei. Nem tudott az eposz fenségéhez felemelkedni s ehhez a tárgyat sem tudta szerencsésen kiválasztani, kivéve éppen a félbenmaradt Hunyadit. Az Augsburgi ütközet tárgya szűkkörű és száraz, bonyolításra nem alkalmas. Az aradi gyűlés a visszavonás és bosszuállás költői feldolgozása. A Bolond jelességei mellett is a nemzeti érdeket csak másodsorban érinti, személyes érdek a cselekvés rugója. Hogy mért lelt éppen az u. n klasszikus eposzok írójává? azt a Székely Sándor hatásán kívül neveltetéséből magyarázhatjuk meg. Latinul tanulta még a legnemzetibb tárgyat, a históriát is, latin versek szerkesztését kapja feladatúi, hamarább ismerkedik meg a klasz- szikus költőkkel, minta magyarokkal, hogyne vonzódnék tehát a klasszikus formákhoz ? De viszont leiké már a család köréből megtelik nemzetének szeleteiével, a büszke fajszeretettel — ezért kapcsolja össze a klasszikus formát a nemzeti tárgygyal. Ám az ő igazi költői tehetsége nem az epika, hanem a lyra lei én tűnik ki. Az olyan demokratikus érzés milyen a Czuczoré is, nem szereti a nyűgöt, hanem szabadon, könnyedén, szíve szerint óhajt megnyilatkozni. Maga akar beszélni és nem másokkal beszéltetni. Az Auróra-kör nemcsak az eposzt tette tárgyilag nemzetivé, hanem a lyra terén a nyugateurópai versformák mellett „magyar dalformák“ iránt sem volt érdektelen. Náluk jelenik meg a népdal először. Toldy ilyenek Írására folyton folyvást sarkalja Kisfaludy Károlyt. Irt is nehányat s Vörösmarty is kedvet kapott. Mindez azonban csak halvány kísérlet volt. Hiszen Kisfaludy származásánál, érintkezéseinél fogva, mint igazi világfi valódi arisztokrata volt irodalmunkban is, s Vörösmarty sem sokat érintkezett a néppel — honnan ismerték volna tehát érzelemvilágát ?
