Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

. - - ,, !> _ ^ K Sírjatok virágok Elnémult Czuczor. Elnémult az erdő Kárpát oldalán Nem hallgat pedig benn’ Csak egy csalogány „Deres a fü“ — könye Hull rá annyiszor Sírjatok pacsirták Elnémult Czuczor. íme t. Közönség ! röviden vázoltam Czuczor éle­tét csak azért, hogy mint embert, mint költőt és tudóst annál jobban megismerhessük. Mi őt ma mint irodal­munk egyik kimagasló alakját, mint a tiszta nemzeti érzés költőjét ünnepeljük. Vessünk tehát egy futó pil­lantást irói működésére. Abban a korban lépett fel, midőn megindult a szel­lemi forradalom az új, az ifjú Magyarország megterem­tésére. A közvetlen múlt semmi örömet nem okozhatott, a jelen nem sokat ígért. „Pangó, ködös légben éltünk —* írja Toldi — melyet szellő meg nem ingatott, melyen napfény át nem hatott: a nemzet története egy befeje­zett múlt vala jövendő nélkül !“ „Múltadban nincs öröm Jövődben nincs remény — kesergi a hazáról Bajza. „A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb Gyermekek álltak elő az erősebb, jámbor apáktól . . . igy sir az ősi dicsőséget zengő Vörösmarty. Ámatörténelem tanúsága szerint a Gondviselés nem hagyja el a népeket, melyek nagy tettekre vannak hi­vatva, nem hagyja el, ha erkölcseikben meg nem romlanak. És a magyarra ez a fojtogató, nehéz köd nem erkölcsi romlottságának miatta ült, hanem a megelőző korok áldatlan politikája következtében. Kellett tehát, hogy megmeneküljön. És támadnak férfiak a közélet minden terén, irodalomban és politikában, kik vállvetve egy célért küzdenek : a rendi Magyarországból modern nemzeti ál­lamot alkotni. Előáll Széchenyi s a Hitel Világ és Stádium

Next

/
Oldalképek
Tartalom