Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

11

ezen szokatlan lelki hangulatának, ennek az izzó fórra“ dalmi lélekállapotnak megmagyarázására Vadnai nyomán ne hivatkozzam két analog esetre.

Sükey Károly elég jó nevű versiró és kritikus, de mintVadnay írja — „vékony pénzű, hebegő ajkú ifjú“ volt, általában félénk, szelíd természetű, „de a kin nagyot fordított a márciusi forradalmaknak Európán át- zugó szele. Úgy hogy midőn a márciusi ifjak túlzó követelése miatt Kazinczy Gábor is ráförmedt Sükeyre, mondván : „Okos emberek ilyet nem tesznek és nem is kívánnak“— Sűkey dadogva felelt vissza : „Fo-fo-forrada- lomban nem is okos emberekre van szükség, hanem elszántakra, va-va-vakmerőkre !“ És igaza volt. Megpróbált aztán maga is elszánt ember lenni és elment önkéntes tüzérnek.De az ágyúdörej és puskaropogás nagyon bántották az ő gyenge idegzetét, úgy hogy a lőszeres kocsik közé ment sze- pegni. Egy tiszt rákiáltott: „Nem röstell félni ?“ „Terin- gettét — felelte őszintén —hiszen úgy akarom én, hogy ne féljek, de mikor nem tudom megállni.“ És ebből a szepegő ifjúból néhány hónap múlva már vitéz segédtiszt lett, ki ezredesével Földváry S.-ral az elsők között hágott fel lóháton a bevett Szent-Tamás füstölgő sáncára. —Hát aztán ki ne hallotta volna az Arany Trombita hírét PEnnek szerzője pedig nagyon szelíd, inkább nyárspolgárias hajlamokkal bíró férfiú volt. Sárossy Gyulát, az aradi váltótörvényszék biráját, mindenki, mint jó cimborát és lágy, érzelmes költemények szerzőjét ismerte — és ime egyszerre csak odadörgi nemzetének:

Véreim, Magyarok ! nagy időket élünk,

T rombita hangokon s ágyukkal beszélünk ;

s megszületett a korszak leglázasabb verses krónikája. A sok közül e két jellemző eset nyomán megfogjuk érteni Czuczort s megtudjuk magyarázni, hogy ő, ki 1845-ben „Nemzeti ének“ c. dalában az alkotmányos király rendületlen hívének vallja magát mikor igy énekel :

Egy a hazánk, egy jogszerű királyunk,

(Mellettük a vész napjain kiálljunk —