Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1900

7

lóság salakja, mások meg épen hogy olyanok, mint a régi időt múlt istenek: telve álnoksággal és csalfasággal. Nagy dolgokat cselekesznek, csodálatosokat is, de a mit tesznek, méltó hozzájuk, s méltó ahhoz a világhoz, a melyben mozognak.

De vannak itt angyalok is. áhitatgerjesztők. Női az alakjuk, angyal a természetük. Az ő jeleneteik képezik a napsugarat ebben a csatazajos levegőben.

Ott siet a deli Haj na, kit a költő a szellőtől is félt, s kéri a tüskét és a rút kórót, hogy meg ne sebezzék könnyű kis lábát, az ifjú virágokat, s enyhe fűveket, hogy hajoljanak szőnyegként lábai alá. Most épen ál- madozik, s a költő még a folyót is csititja: „Folyj lassan, Bodrog, fövény-ágyad csendes ölében, halkan suhanj el az erdőkőn langy nyugati szellő, meg ne zavard a lányt, mikor a deli hősfira gondol.“ Hősre gondol, mert az angyalok is szeretnek és bizonyosan így szeretnek, mert Hajna szerelme hű, igaz és ártatlan, a melyen még a délszaki tündér hatalma is megtörik. Hiszen ő is tündér. Bájos alakja maga a női ideál, a kit csak a fellegeken túl szabad keresnünk. —Szöghajú nyájas Etelkével enyelegnek itt a kúni vitézek, kiket megbűvölt arcának szépsége, mit harmatba fü- rösztött a hajnal. Nem is tej táplálta, hanem élt fenn il- latözönnel. — Szép Zenedő. szelid Enikő, bús Ida, a bájos Tünde, mind itt lakik ebben a természetfeletti országban, s mind olyan szépséges szép, olyan édes és tiszta, mint HajnaNe is menjünk tovább. Ez a hely, a hol járunk a költészet világa: a mi világunk megtisztítva a költő lelkében, s a költő temperamentuma, melylyel ezt megteremtette, u. az, a mi előtte valamennyi nagy költőnek hitvallása volt: az idealizmus.

Idealizmus. Ez a költészet lelke, ez maga a kői-