Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1900
12 szívvel is a földi örömök bármily fertőjéből is abba a tiszta világba, melyet a költő épített fel ? Oh dobják el hát maguktól a lélekölő munkákat, s ha nemesülni akarnak, olvassák Vörösmarty írásait. Ezt adják a kezébe gyermekeiknek, ha nem akarják el- hervasztani az ifjú lelkeket. Adjátok kezükbe, hogy szívják magukba az ő nemes idealizmusát, 5 aztán, ha látni fogjátok, hogy mint nemesülnek, mint támad fel a lelkekben újra az illúziók világa, akkor tudjátok meg, hogy ki volt az a Vörösmarty. * Vörösmarty költői működését nem lehet elválasztani attól a kortól, melynek munkása volt; az ő neve tulajdonképen egy darab történet, nemzetünk történelmének az a majdnem negyedszázados része, melyet Széchenyi István politikája tölt be. Az a kor, melyben ő élt, a második honfoglalás kora volt. A százados, zsibbasztó álomból végre lassan- kint ébredni kezdettünk, s hozzá fogtunk az újjáéledés nagy munkájához, a mi felért egy új honfoglalással. Szinte lehetetlennek látszó munka volt: egy kifáradt, elfásult, hitét és bizalmát veszített nemzettel neki in- dúlni egy hódító hadjáratnak, az alkotmány visszaszerzésének! Ezt még nem próbálta meg rajtunk kivül egy nemzet sem. Hát ki mert volna bízni a vállalat sikerében? A költők nem. De hát lehetett-e remélni? Mikor úgy megromlott a magyar! Eldobta nyelvét, ruháját, ősei emlékét. Hogy lehet ezek nélkül jövőt, feltámadást várni ? Ezért van az, hogy Vörösmarty előtt költőink nem zengenek hitet és bizalmat a jövőben, csak kétségbeesést. ,,Mindenika romlásnak indult magyart siratja, — mondja Gyulai— a ki csak nevében él már. Min- denik szembeállítja dicső múltját szomorú jelenével, s egyik sem hisz jövőjében“. Legkiválóbb dalolói ennek
