Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1899
25 zetünk múltját és az irányeszméket, melyek a tanári kart a jövőben is vezetni fogják. A tárgysorozat további folyamából kiemeljük az Iskola megnyitásra c. darabot, melynek szövegét Bálinth Gy. készítette, dallamát pedig Resch Gy. karnagy szerzé és előadását is ő vezette nagy művészi jártassággal. Az éljenzés el nem állt, a míg a szerzők a dobogón meg nem jelentek. És így folyt tovább az ünnepség. A közönség műélvezettel eltelve s abban a meggyőződésben oszlott el, hogy az új épület új kornak a kezdete. A felszentelő ünnep után d. u. 2 órakor ünnepies áldó másra gyűltünk össze a „Hungária“ szálló dísztermében. A közebéden mintegy kilencvenen vettek részt, ezek között voltak : Zeyk Dániel tőispán, Fábián Sándor nagyprépost, ímets F. Jákó püspöki biztos, kanonok, Pál István igazgató-tanácsi előadó, Mohay Sándor országgyűlési képviselő, Novák Ferenc polgármester, Gáspár J. megyei főjegyző, az érd. rom. kath. középiskolák képviselői, Gyulafehérvár előkelőbb polgárságának nagy része, szülők stb. — Az első pohárköszöntőt Fábián g. nagyprépost mondotta a pápa ő Szentségére és a király ő Felségére; Novák Ferenc Majláth G. Károly erdélyi püspököt éltette, Mohay Sándor képviselő Wlassics Gyula miniszterre s képviselőjére Zeyk Dánielre ürítette poharát; ímets F. Jákó az igazgató-tanácsot, Pál István előadó a polgármestert, Gáspár J. megyei főjegyző a tanári kart éltették. Az ünnep elteltével iskolánkban megint kezdetüket vették a hétköznapok munkás percei, hogy addig tartsanak ifjúságra és tanítóikra egyaránt, míg a kegyelmes Úristen iskolánkat megtartja. A megnyitás felemelő mozzanatai, az esmék, melyek szivünkben ébredtek vagy oda behatottak, megacélozták lelkünket, hogy törhetetlen tevékenységgel szolgáljunk az ügynek, melynek harcosai vagyunk. Maradjon az Isten áldása, melyet oly buzgósággal esdettünk le, iskolánkon, hogy ez időtlen időkig legyen védő bástyája a vallásosságnak és a nemzeti szellemnek ! *
