Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898

4

24-ik évét, jegyet váltott a még nem egészen 16 éves, feltűnő szépségű hercegnővel. Az esküvő 1854. ápr. ‘24-én történt meg Bécsben.

Hazánk területén legelőször 1857. tavaszán fordult meg, midőn a nemzet határtalan öröme leírhatatlan ünneplésben nyilvánult azon áldott lelkű nő iránt, kinek még mint mennyasszonynak első megjelenése háromszáz- harminchat szenvedő magyarnak kezéről szedte le a rabbilincseket.

Örökre felejthetlen nap lesz a hálás magyar nemzet történetében az 1857. év május 6. is. E napon jelent meg az uralkodópár először a Nemzeti Színházban, a hol az Erzsébet című operát adták akkor elő. Midőn a színész szerepéhez híven poharat emelve kiáltja: „Éljen a király“, egy ajk se maradt zárva, egy száj sem volt néma, hanem oly lelkesedéssel, az őszinte szeretetnek oly el nem tagadható jelei közt kiálták utána mindnyájan, hogy a meglepett királyné szemei örömkönnyekkel teltek meg. Termékeny talajra hullottak e könnyek, s 121 magyarnak visszanyert szabadsága tanusítá, hogy visszhangot keltének a felséges férj szívében is.

Ugyanezen időben máj. 29 érte azonban a felséges családot az első gyász is első gyermeküknek, Zsóíia hercegnőnek, kora halálával. Az első köny, melyet a fájdalom sajtolt a szép szemekből, mély megilletődést és szomorúságot okozott a nemzet szivében is.

Az 1866-iki szerencsétlen kimenetelű háborúk és a kedvezőtlen politikai viszonyok hatása alatt újra közénk jött s gyermekeivel együtt hű magyarjai közt talált biztos otthonra. Gyöngéd keze, mélyen érző lelke, a magyar nemzet iránt való szeretettel eltelt szíve bizonyára sokat tettek és hatottak arra, hogy uralkodó és nemzet a múltakra kölcsönösen fátyol! borítva teljesen megértsék egy-