Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898
21 szorulnak? S ha, amiben legkevésbbé sem kételkedem, — szívetek már eddig is fellángolt az Isten és embertársaitok iránti szeretettől: nem éreztétek e magatokat ezerszer jobbaknak, ezerszerte boldogabbaknak, mikor bármi parán}úval is előbbre haladtatok ezen cél felé tartó törekvésetekben. De higyjétek is el, hogy a legbővebb jutalom áldása íog fejetekre szállani! Isten ugyanis a hódolatot nem csupán megvárja tőlünk, hanem bőkezűleg, mint a leghatalmasabb fejedelemhez illik, meg is fizet az őt szeretőknek. Először kegyelmesen leereszkedik hozzánk, alázatos alattvalóihoz, jótéteményeivel elhalmoz, segítségével bajainkból kiemel, sőt tévedéseinket is atyailag nézi el, ha gyarlóságunkat alázatos szívvel beláttuk. Ő adja tehát a boldogságot is szívetekbe. Ezért a törekvés Isten után arányban áll a lelki nagysággal. Koronája az a nagy lelkeknek, ha átengedik neki magukat. Olykor bizonyos fönséges szomjig fokozódik bennök, mely az ember megható szépségének kétségkívül legfelsőbb foka. Tekintsétek minden hely nagy lelkeit, azokat értem, kiket tágabb körű értelem, hatalmasabb elme, élénkebb képzelet, mélyebben érző és gyön- gédebb szív emelnek a köznapiasság fölé, és mondjátok meg, van-e közöttök egyetlenegy, kiben nem honolt az Istennek szükségérzete, éh és szomj Isten után, nem látszott-e meg homlokukon, ha kielégítést nem nyertek, e dicső gyötrelemnek szent sebhelye, ha pedig szomjukat olthatták, a megtalált igazságnak és Isten birtokának elragadó békéje.1) A felebarátok szemében csillogó hálakönnyek pedig ezerszeresen megérik a ti jó cselekedeteiteket. Hát azt hallottátok-e, minő gyászos következményekkel jár Isten parancsainak áthágása ? Az égre vé1) Bougaud: A kereszténység és korunk I. 85.
