Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898

ú

Keresi hiába, — szomorú az ének . . . Irgalmazz legalább egyik gyermekének!

Irgalmazz, kegyelmezz! . . . Míg a nap leáldoz, Vissza kell térnie élő magzatához;

Zivataros éjben, dörgő éjszakában Nem lehet szegényke egyedül, magában.

Mert ha vissza nem jön, mit tegyen az árva? Elindul keresni, elindul utána;

Addig bolyong, jár-kel,— nyomában az árnyak, — Mígnem összeroskad sírján az anyának.

A nemzeti gyásznak nincs hossza, határa, Ráborúl a népre, a szent koronára ;

Egyre csak temetünk, mély sírokat ásunk . . .

Ne nézd el, nagy Isten, ne tűrd pusztulásunk!

II. Sz. Imre-ünnep.

Nov. 5-ét, mint Sz. Imrének, az erdélyi rom. kath. iskolák védő szentjének, ünnepét, ebben az iskolai évben is megültük. Az iskolai ünnepet megelőzőleg, az ifjúság szentmisét hallgatott, melyet ngs. Imets F. Jákó kanonok és a fögymnasium püspöki biztosa mondott. Mise után Fejér Grerö hittanár szép beszédben fejtegette a történelemben nyilatkozó gondviselést. Mise után az ifjúság a közönséggel együtt levonúlt a Hungária nagytermébe ; itt folyt le az ünnep második része a hangverseny, melynek műsora a következő pontokból állott:

1) Szt. Imre himnusz; vegyes kar, Zsasskovszkytól. Énekli a fögymn. ifjúság.