Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897
28 nagyjainkhoz és a millenium alkalmával nemzetünkhöz intézett szebbnél szebb levelei fényesen tanúskodnak. De nem akarok visszaélni ily díszes közönség türelmével. Bizonyos, hogy a pápaság szenvedései a keserűség érzetét hagyják hátra a szivekben, de rendíthetetlen ereje viszont a bizalom érzetét kelti fel. Valóban nekünk valameddig a pápával tartunk, semmi sem árt; addig az örökkévalóság gyermekei vagyunk. Elveink maradnak, törvényeink szentségét nem homályosítják el a rohanó századok, intézményeink védő falai megdönthetetlen sziklán nyugosznak. Azért mi a jövendő kapuját bátor lélekkel tárjuk fel ; hisz a pálya, mely abban számunkra megnyílik, nem szomorú füzektől, vagy bánkódó cipruslomboktól, hanem babértól, vagy, ha kell, egekbe emelkedő pálmaágaktól, virít. Mert még áll Róma tantorum principum purpurata pretioso sanguine, oly nagy fejedelmek drága vérétől bebiborozva ; megvan benne dicsőítve aurea luce et decore roseo, aranyfénynyel és rózsa ékességgel a k ő s z ál sírja, melyen a királyok királya országát alapította; s e megdicsőített sír köré össze vannak gyűlve az igazság oszlopai és erőssége, hogy az égből leszállóit új Jeruzsálem falait áttörketlenekké tegyék, és velők van mindennap a jövendő századok Atyja, bátorítva őket: Pizzátok, én meggyőztem a világot! (Eltes: Római út. 118. 1.) E bizalom lelkesítsen és nevekedjék benned az idővel hazámnak dísze, egyházam reménye, lelkes magyar ifjúság ! 2. Fejér Gerő költeménye. Óda X1I1. L e ó b o z. A földtekén örömtlizek lobognak, Imától ég száz millió ajak. Rómába mennek népek, nemzetek, hogy Leónak üdvöt, áldást mondjanak. Áldás, győzelmi béke ősz fejére ! Legyen a bánat hozzá mostoha, A ki bűsz éve már — az ég kegyéből — Krisztusnak bű, fölkent apostola! Küzdelmes életút! . . Ki kelle állnod A bérctetőknek minden viharát,
