Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897
20 Vili. Egy történetírónak is lesz szobra nemzeti hőseink közt. Ez Béla kiiály névtelen jegyzője. A magyar nemzet hős koráról, a honfoglalásról és a külföldi kalandozásokról ír holt latin nyelven, de lángoló magyar szívvel. Hitelét a jelen kor kritikusai tönkre tették, mesemondónak, szószátyárnak kiáltották ki, de azért a király kegye szoborba véseíi alakját s így megtiszteltetésben részesül a magyar történetírás s a Gesta Huuga- roruin Anonymusa halhatatlan lesz. IX. Szobrot k ip Verböezi István is, a nagyhírű jogtudós. A gyenge Jagellók alatt vezére a köznemességnek, hatalmas szószólója a nemzeti királyságnak, a magyar jogszokások összegyűjtője ; hosszú századokon keresztül az ö jogi axiómáin ue- vekedett fel prókátor nemzetünk. X. A nemzeti hősök sorát bezárja a költő Tinódi Sebestyén, a mohácsi csata után bekövetkező szerencsétlen napoknak dalosa. A régi hegedősök romantikus korának leg- rokouszenvesebb alakja. A leghatalmasabb főurnak ; Török Bálintnak, állott szolgálatában ; mikor pedig ura a konstantinápolyi héttoronyba került, ö búbánatba merült, egyik nemesi udvarból a másikba kóboiol és sírva vigadva énekli meg a nemzet báuatát. Historiás éuekei, melyekben leírta Buda elvesztését, Bger vár hősi védelmét, Losonci és Szondy hősi halálát, történelmi hecsüek, Íme tehát apostoli királyunk egy martyrnak, egy kitval- lónak, két alkotmány védőnek, két nemzeti hősnek, egy királyához hű hazafinak, egy történetírónak, egy jogtudósnak s egy költőnek állít szobrokat. Ezredéves történelmünk öröme és bánata lesz e szobrokban megörökítve. Mélyen t. k. és nemes ifjúság! A történelem tartja fenn a múltak emlékeit és hagyományait. Lzek a hagyományét. : a nemzet lelke s most e lélekben összetörött a király nemzetével. S így összeforva a múltak iránt való érzésben együtt tekintünk vissza őseinkre s együtt szíveljük meg azon nagy tanulságokat, melyeket a gondviselő Isten keze irt nemzeti történelmünkbe. A király megértette a nemzetet, megmondta, hogy mi lehet egy magyar király programmja, ő felsége az egész világ hallatára a múltra tereli figyelmünket, arra a múltra, mely a legdrágább kincsünk, mindenünk. Értsük meg felséges királyunkat! S most pedig legyen túláradó a mi örömünk s kitörő lelkesedéssel kiáltsuk, hogy : Éljen a király !
