Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897
Í6 Ügy van, koldúsrongyait. Ha egyszer az a kedvesen csodás, tündéries világ elltiut, csak égő, fájó sebek maradnak a lélekben, s az ártatlanság fehér ruhájának koldus rongyaival ballaghatunk tovább a járatlan utakon. * Íme a két nagy erény, melyet Szt. Imre példájából tanulhatunk. Lemondás, tisztaság e két nagy erény, a fiatalság őrző angyala. S a/.éit hirdetjük mi ezt a fiatalságnak, mert mint Eötvös mondja : „Valamint a gyümölcs, melyei a fa őszkor hord, azon virágokból fejlődik, melyek tavaszkor ágain illatoztak, úgy fejlődik a Iérfiúi tett a gyermek könnyít álmaiból,“ Lemondást hirdetünk, hogy az ifjúság tamilja meg, menjen át vérébe, hogy csak az után nyújtsa ki kezét, a mit tisztességes munka árán szerzett meg. Hiszen a féktelen hírvágy az, mely lerombol az ember lelkébeu minden magasabb érzést, ideálizmust, ez ra gaszlja le ide a földre, a porba, a sárba ; ez az oka a lelketlen sikkasztásoknak, az önérzet kihalásának, hogy az az Isten képére teremtett ember a porban csúszik a hatalmasak kegyéért és mosolyáért, s hogy a hatalom egy-egy képviselője rabszolgákként tartja összefűzve alantosait. És nem szűnünk meg hirdetni a tisztaságot, mert az ellenkezőjének csak egyetlen egy megengedett módja van : a házasság. És az ellenkező bűn oka sokszor a családi boldogság fehlúlásának, az üres bölcsöknek, és mindig a nemzedék elsat- nynlásáuak, hogy a büszke daliás magyarnak fattyúhajtásai vaunak, mert számtalanon már a fiatal korban e fecsérlik az az erőt, melylyel a természet ellátta őket s már fiatalan megértek a halál sarlója alá. Milyen családot fognak az ilyenek alapítani, s milyen nemzedék lesz ez összeköttetés eredménye ! Azért nem szűnünk meg Szt. Imre e két nagy erényét hirdetni, s ha lesz fiatalság, mely minket megért és követ: ez le- end az a nemzedék, mely nagygyá, hatalmassá fogja tenni hazánkat, nemzetünket. Nemes ifjúság, légy te e nemzedék !
