Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897
Í4 jaitok nincsenek kitéve hamis bírálataiknak ; azonban a szépség becse fölött vitatkozandók, uélia ti is kUzdhornokra szálltok, de nem a test, hanem az erény szépsége tekintetében ; azon szépségért, melyet a betegség el nem torzít, a kor el nem bervaszt, sőt maga a balál sem ragadhat el tőletek. Isten az egyedüli biró e versenyben, mert ő szereti a szép lelkeket még undok testben is. Az ilyen lány az ég ajándéka, környézetének öröme, a tisztaság papnője az atyai házban, ártatlan áldozat, mely uapouként felajálja magát anyjáért.“ Azért oly kedves a gyen mek i% mert lelkét, az ellenkező bűn árnyéka még nem érin- té. Ártatlan arcán ott ül az a szent tudatlanság, mely kifejez- hetlen kedvességgel önti el ábrázatát; beszélhetünk vele magától siló báburól, fakardos hadseregről, táncoló elefántokról, az ábécé uebéz tudományáról, az erkölcs alapigazságairól, mindent megért, csak egyet nem ; mikor ideérünk, ezt már nem tudja, nevető kis arca nem pirul cl, nem jő zavarba, hiszen még ismeretlen előtte. Zavartalan fényű szemeinek egébe minden utógondolat nélkül nézhetünk, tisztán ragyogja vissza nézésünket, mint a kristály vi/.tí patak a napsugarat; mozdulatai, arcjáiésa nem adhatuak félremagyarázásokra alkalmat, ártatlan lelkének mesterkéletlen kiíejezöi; beszéde egyszerű, mint egész mivolija s ha ajkai b.-szédre nyiluak, nem lehelnek mérgei, felénk, mint a forró égöv némely virága, mérget, a mely hódít és öl. —És jlyen széppé tesz a tisztaság a természetben mindent. Mi szép a hópehely, a mint csöndesen aláhull, mert tiszta, de elveszíti szépségét, mihelyt a sárral érintkezik. A természet diszesítője a növényvilág azért olyau szép, mert eteibeu nem csörgedez vér, melynek törvénye ellenkezik az ész törvényeivel; a fehér liliom szeuuytelen korollája, a rózsa illatos bársony levelei azért oly szépek, mert tiszták, s ártatlauok mint az angyal. A magas hegyek kristály pataka, a felhőtlen ég mérhetlen kéksége azért oly igéző, mert tiszta, mint a gyermek lelke- A napsugár azért oly kedves előttünk, mert behatol a legundokabb helyekre is, de ö maga örök tiszta, m nt az Isten, kinek szeretetét jelzi. Azért oly szép ez állapot az emberben is. Ez az erény tükröződik vissza a nagy művészek festményein a szentek szeméből, s teszi őket oly fenségesekké. Az a végtelen nyugodt tekintett, mely bátran mer bárkinek szemein' megnyugodni, emberfeletti lényt árul el s a lélek ártatlanságát jelzi, a lélekét, mely tiszta, szeunyte-
