Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1895
31 káplán végig küzdvén, 1849. okt. régibb állomására visszatért, melyet 1850-ben a radnói lelkészséggel cserélt fel. Innen jött intézetünk élére, de az iskolai év befejezése után régibb állomására újra visszatért. Intézetünk iránt ezután sem szűnt, meg érdeklődni, s térin é- szettrajzi szertárunkat több értékes ásványnyal is gyarapította. Az így megüresedett igazgatói állásra püspöki kinevezéssel és helytartótanácsi beleegyezéssel jött: (7) Veszély Károly, (1856—1864.) Veszély Bécsben született 1820. okt. 20. Elemi, középiskolai és theologiai tanulmányait Gyulafehérvárt végezte. Mint végzett t.lieo- logus Nagy-Szebenben tanárkodott (1842 — 45) három évig. Időközben (1844) pappá szentelték, később Brassóba helyezték át tanári és segédlelkész minőségben. Az ötvenes évek kezdetén Fehérvárra jött, hol mint püspöki irodai iktató, káplán és sztszéki jegyző működött, majd 1854. nov. 8-án helybeli gymnasiumi tanárnak neveztetik ki. Innen Baróthra ment plébánosnak, három év múlva marosvásárhelyi plébános lett, mely állásában a király a szebeni címzetes prépost- sággal tüntette ki. 1874-ben az erdélyi róni. kath. status Igazgató- tanácsának előadójává, egy év múlva kolozsvári plébánossá választották meg, hol hat évig működött Jelenleg borbándi plébános. Intézetünknél mint tanár két, mint igazgató nyolc évet töltött. Az ő kora kapcsolja össze az elnyomatás idejét a szabadabb és nemzetiesebb színezetű korral. Igazgatósága kezdetén a német nyelv teljes szigorúságával uralkodik, ő is ily nyelven terjeszti fel év végén záró jelentéseit, de a merev szigorúság 1859. végén enyhülni kezd. A magyar nyelv nagyobb felkarolása és a magyar történelem tanítása mellett azonban megkövetelik, hogy mindenki szóban és Írásban teljességgel sajátítsa el a német nyelvet, mert külömben az érettségi vizsgálaton nem bocsáttatik keresztül. A földrajz és történelem tanítását 1861. februártól úgy osztják be, hogy az első osztályban általános földrajz, a másodikban Erdély és Magyarország ismertetése, a harmadikban a magyar történelem első része, a mohácsi vészig, a negyedikben a második rész adassék elő. Az ötvenes évek folyamán több oly tanár nyert kinevezést, kik magyarul nem tudtak. 1860-ban még négy ily tanár volt alkalmazva s ezek iránt a püspök kérdést is intézett az igazgatóhoz, hogy el
