Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1895
24 jeztessék be, hogy azon évben a nagy szünidő július és augusztus hónapokban legyen. Ez évben mentik fel Jakab András világi papot, ki hajdan jezsuita volt, betegség miatt a tanti :s alól, ki mint legidősebb tanár eddig praefectus címen az intézetet igazgatta és a legfelsőbb osztály tanára is volt. Az osztály tanítását a po’rseos tanára átveszi ugyan, de a praefectusi teendőkkel a helybeli kanonok-plébánost bízzák meg, mely rendelkezés 1848-ig fenn is állott. A praefectus teendői közétartozott felügyelni az inézetre és a tanulókra, ellenőrizni a tanárokat, azok értekezletein és vizsgálatokon elnökölni. 1787-ben tör ki a török háború, ez annyiban érdekli intézetünket, hogy a tanárok fizetésének 5°/°-át hadi adó címen 1790. jun. végéig minden évben levonták. Minthogy II. József halálos ágyán intézetünket érdeklő összes rendeletéit visszavonta, a gubernium is elrendeli, hogy mindent az 1780. előtti állapotba kell visszahelyezni. Ők az évet már jul. 14-én befejezték s a következő évet nov. 10-én kezdették meg, de a „Norma Regia“ továbbra is irány ad fiíl maradt. A latin nyelv ismét elfoglalta kizárólagos uralmát s ezen sem a nemzet felébredése, sem a magyar országgyűlés törvényei, kivéve az alább említendő guberniumi rendeletet, nem változtattak sokat. A régi állapotokba való visszahelyezés a finövelő intézetre is kiterjed, melyet 1791. őszén állítanak helyre, de minthogy régi lakásukat a papnövelő foglalta el, a tanárokat egynek kivételével kiköltöztették a Jerichóból, s két éven át itt volt a szeminárium. Ekkor 29 növendéke volt, 18 királyi, 5 báró Sztoyka-féle alapítványon, 6 pedig Battyhány Ignác gróf erdélyi püspök bőkezűségéből nyert ellátást. Az 1792. év nagy hetén találjuk a húsvéti szt. gyakorlatok első feljegyzését. A felső két osztály a Mária Társulat elnökének latin nyelven tartott elmélkedésein volt jelen, míg az alsóbb osztályosoknak a catecheta (a II. osztály tanára) tartotta magyar nyelven, s készítette elő a szt. gyónásra. Tartott virág vasárnap délutántól nagy csütörtökön délelőttig, naponkint kétszeri templomba járással egybekötve. Az 1791.és 92. országgyűlés és a nemzeti öntudat halvány visszhangja nyilvánul az 1793. májusban kibocsátott guberniumi rendeletben, hol a tanároknak lelkűkre kötik, hogy „a görög és a
