Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1895

is kiváló hírnévnek örvendett. A protestáns ifjak katholizálásra való hajlamaival is találkozunk, de az eredmény nem mindig bizonyult tartósnak. A katholikus vallásnak hitoktatásáról két tanár gondoskodott : a nagyobbakat a Mária-Társulat elöljárója latinul, a kisebbeket a cate- cheta magyarul tanította. Más vallásnak hittanításával nem törődtek semmit egész 1836-ig. Ekkor a gubernium kötelezővé teszi minden bevett vallásfelekezetűre nézve, annyira, hogy az iskolai bizony ítvá- nyokat vallási jegy nélkül érvényeseknek nem tekintik. A magánúton készülteket is bocsátották vizsgálatra, de úgy látszik, e téren több helyt visszaélés fordult elé s azért az 1833-ban Bécsben kiadott királyi rendelet bizonyos feltételek alatt engedélyezi ezt a középiskolán át, de határozottan kiköti, hogy az ilyenekkel tar­tott vizsgálat nyilvános legyen. A magánoktatásnak oly formája is megvolt, hogy a ki a nyilvános előadások alatt kellő készültségre nem tehetett szert, azt a tanár külön oktatás alá vette, melyért kez­detben a szülők megegyezés szerint fizettek, de a bekövetkezhető visszaélések elhárítására kimondják, hogy havonkint 5—10 írtnál több nem szedhető, 1823-tól pedig csak 3 frt. Minden osztályban 10 tanuló alkotott egy famíliát, s heteukint felváltva egy-egy felvigyázott társainak magaviseletére úgy az isko­lában, mint azonkívül is, a hét végén tapasztalatairól jelentést tett az osztály tanárának. Ezt intézkedést a felsőbb hatóság 1824-ben eltörülte. Tandíjat minden tanuló köteles volt fizetni, még pedig szerné- lyenkint 3 frtot. Ezt az iskolaszolgák javadalmazására és az osztály- termek fűtésére fordították, 1822-ben a szolgák osztályonkint 25 frtot kaptak; míg a fűtés 18 írtba került. Az ifjúság nyilvános szereplése a Máría-Társulatba való felvé­telkor tartott szónoklatokon és az évet bezáró ünnepeken kívül színdarabok előadásából is állott. Szomorú- és vígjátékot, latin vagy magyar nyelven is adtak elő, de mindig valamely tanár volt a darab szerzője. Levéltárunkban egy példány sem maradván fenn, tartalmuk­ról és irányukról Ítéletet nem hozhatunk. Leggyakrabban a praefec- tus vagy a két felsőbb osztály tanárának nevenapja alkalmával adtak elő ily darabokat, de 1824-ben Ő Felsége minden iskolánál az ilyen­kor rendezni szokott ünnepeket szigorúan eltiltotta. A fejezet élén jelzett korszakban a már elősorolt változásokon kívül a következő jellemzőbb változásokat említhetjük fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom