Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1894

18

radt fen, úgy hogy tételeit jói észt egyéb ókori irók müveiből tudjuk. (Kern Fr. Ueber Xenophanes von Kolopli. Stettin 1874. L. Simpliciusz közléseit az Arisztotelész Physikájáboz irt Kommentárban. Tlieophrasztusz : De Xenopbane, Zenone, Gorgia, III. f. stb.)

Vannak neki más, apróbb fajtájú versei is, melyeknek gyér fragmentumai Silloi név alatt maradtak ránk ; ezekben epésen támadja meg költőtársait és a liesziodoszi bölcselet liiveit. Inkább személyeskedő, semmint tanító költemények. Irt eposzokat is, de ránk nézve fontosabb néhány elégia-töredéke, melyekben az oktató irány szemlátomást előtérbe tolul.

Egyikben a szellemi erő előbbrevalóságát vitatja a testi erő felett. Gúnyolódik azon, hogy a versenyjátékok győzteseit annyira megbecsülik, első helyre ültetik, a város költségén etetik, ajándékkal megtisztelik; pedig szép az erő embernél és lónál, de mégis szebb, mit az értelem ereje müvei. Egy másikban, moly költői szépségre nézve talán legkiválóbb alkotása, ebédhez való előkészületet rajzol. Az asztal fel van terítve; a szolgák készen állanak a koszorúkkal; a serlegek tiszták; a boros korsók akkorák, hogy előbb elfogy a levegő, mint belőlük a bor. Tömjénillat emelkedik. Szépen leírja a felrakott étkeket s azután imára szólítja fel a vendégeket, hogy az istenek akaratából derék férfiakká legyenek. Végül figyelmeztet, hogy lakoma közben okos dolgokról kell beszélni, s csak annyit igyék mindenki, hogy egyedül haza mehessen.

Végül érdekes Xenophaneszről megjegyezni, hogy tanulmányai körébe vonta a hegyeken előforduló csiga- és kagyló- kövületeket is.

2. Eleai Parmcnidesz. A tisztán bölcselő költészet, melyet Xenophanesz vitt be a görög irodalomba, művelőkre talált a mester tanítványaiban, különösen Parmenideszben. Eleaban született 500 — 511 között és többnyire szülővárosában tartózkodott. Zeno nevű tanítványával megfordult Athénben is, hol Platon tudósítása szerint (Tlieait. p. 183.) megismerkedett Szokrateszszel is, ki őt éles elméje miatt nagyrabecsülfe. Életének egyéb körülményei előttünk ismeretlenek; az a kevés adat is, mely szórványosan fenmaradt, nem annyira életkörülményeire vonatkozik, mint inkább páratlan becsületességét magasztalja, ügy látszik, hogy valódi példaképe volt a philo-