Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
67 vem-tel: jöven-tel: jöven-te: jövetté. — Mócs Szaniszló a háronl föltevés közül az elsőt tartja legvalószínűbbnek. Imre S. újabban megjelent könyvében (teljes cime: A Magyar Nyelv és Nyelvtudomány Rövid Története. I. k. A m. nyelv ó és középkora. 1891.) a 2b'. lapon tárgyalja a ,,-tt képzőjű, határozói szereplésit múlt igenev“ et. Példákat sorolván fél úgy nyilatkozik, hogy „ez alakok használata, sőt létre jövése is latinból épen nem magyarázható : tehát eredetien magyaros alakok és szerkezet, megfelelnek a) -«««-uak, b) -at képzőjtt igei főnévnek, melyekkel mondatokat rövidítünk vagy összevonunk. Az utóbbiból (az at -et-böl) azonban alak jók nem származhatott, mert a rag elmaradása példátlan volna. Itt pedig elmaradnának a személyragokon kivlil a tárgyrag, sőt -vei. Származtak hát az ige melléknevektől s lassanként határozókká merevítitek.“ E szerint Imre Sándor az illette, jövetté alakokat a hevégzett es. igenévhől származtatja. Van még egy feltevés, mely ezen alakok fejlődését a Mócsénál rövidebb utón s az Imre Sándorénál helyesebb nyomon járva fejti meg, ez a Szinnyeié. Szerinte az ülette, ékezet te, menettem, lakat tarn, fordolattam alakoknál alapul az at, -et kép zős nőmén aetit kell vennünk, ehhez járult a -t határozó rag, melylyel ilyen határozók jöttek létre: illett, meneti, fór dolalt, lakait, ezekhez járulnak azután a birtokos személyragok. Ez a magyarázat egyszerűsége mellett a leginkább el- hiliető. (Szinnyei: Egyet. Előad.)*) A beálló cselekvés igeneve. A beálló cselekvés igeneve az -andó, -endö képzős no men verbale. A képző két elemből áll. Az -ő, -ö ugyanaz, mint a foly. cs. igenévnél, ezt megelőzi -and, -and, inclio- ativumi képző, mely a végzett jövőnek is egyik alkotó részét teszi, (pl. mondandók, Írandók, várandok stb.) A HB-ben a végzett jövőt (futurum exactum) magát ugyan megtaláljuk, de a beálló cselekvés igeneve sem ebben, sem a Königsbergi Töredékben nem fordul elő. Két legrégibb nyelvemlékünkből *) Hasonló meggyőződésre jutott Simonyi is (Magy. Határozók350. Így két nyelvészünk különálló felvétele alapján annál nagyobb bizonyosságot tulajdoníthatunk ezen megfejtésnek. 5*
