Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
50 (Ar. T. VIII. 6.) Kinek van elveszteöje (ki mit vesztett el, mi az elvesztettje), naálam a keresetije. (Gömör, Ny. Vili. 561.) Az Isten nyugoszsza meg még a haló fögygyébe is. (Ny. VIII. 44.) Az -ó, -ö-s igenévből -d képzővel h e 1 y n e v e k e t alkotunk. Ez a lielynévképzö -d csupán főnevekhez, melléknevekhez és 'igenevekhez járul, de nem szabad összetévesztenünk a nyelvújítók gyártotta -da, -de képzővel, mely teljességgel helytelen. A -d helynévképzővel alakultak . bors : Borsod, szekeres: Szekeresd; magló, sikló': Maglód, Siklód, Csapód, Csengőd, Cserged, Fonyód, Ernőd, Nyújtód stb. (Ny. XVI. 118.) Az ígenévképző -ó -ő-liöz járulhat -s. Pl. Sárgo csizmám kopoguós. (Nd. Körmend, Ny. III. 476.) Hideglelős viz- zel ingerli a szomját. (Ar. Első lopás.) Hagyd el Bence, hagyd el e fájós beszédet. (Ar. T. IV. 14.) Egy kis tréfát has nem fájós elért. (Ar. Lacikonyha.) Félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól. (Ar. T. IV. 4.) De süppedős ez a hely. (Nép.) Nem is lön asszonynyal tartós barátsága. (Ar. T. XII. 9.) ügy tipog-topog mint a tojás galamb. (Ny. VII. 32.) Bú-baj ti.rtós, teher nem volt nehéz, De az öröm oly édes, mint a méz. (Tompa: Poharam.) - Megrövidült vocalissal is találjuk harapós és harapós mordax, lakó és lakos, tilos vetitus. Az -o's-ban azon -s van meg, mely a kékes-ben Az -ós, -ős alak jelentése: a kinek vagy minek az alapszóban kifejezett cselekvés szokása vagy természete, könnyen teszi. Lehr is Arany Toldijának magyarázatában (103. 1.) találóan jegyzi meg a szúrós nád-ra: A mi arra való, hogy szúrjon v. szúrjanak vele, arról nem igen mondhatni, hogy szúrós, de igenis arról, a minek szúró természete, tulajdonsága van, a mi szúrni szokott. Szúrós nyárs, dárda — nincsenek, de van szúrós tüske, szakáll, nád stb. A régi nyelvben vaunak egyes szók, melyek -s nélkül is előfordulnak, holott ma általánosan -ós, -ős végűek. Pl. Ragadó az gonosz. (Decsi: Adag. 4.) Némely siető levelek expeditiója után. (L. Könnye ért. Budenz-A.) Az -o, -o-t tovább képezhetjük -ság, -ség képzővel is, de ez már ritkán fordul elő. Hálá-adóság az ehvet jókért. (Com. Vest. 101.) Segítő ség. (Balásfi. Csepr 1.) . . . követném bizalmas könnyenhivöséggel. (Ar. Mint egy áléit v.) Az igenevet tovább képezhetjük d i m i n u t i v
