Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 34 — nemcsak létre jött, hanem teljesen kifejlődött, ennek a festészeti modornak feltalálása egyébiránt az athéni Apollodorusnak,1 2 3) Zeuxisnek') és Parrhasiosnak’) a jón iskola megalapitójának tulajdonítják. A művészet legmagasabb fokát azonban a sikyoni festőiskola érte el, melyet Eupompos4) alapított- s mely Apellesben5) fénypontjához jutott. 1) Ez a művész választá el a fényt az árnyéktól és képein a szin- fokozatot kitűnő sikerrel alkalmazta. 2) Apollodorus tanítványa szül. Alsó-Itáliában, Heraklea nevű városban 397 körül. Kóla beszélik, hogy a természet beható tanulmá­nyozása által művészetét annyira kifejté, hogy a madarak az általa fes­tett szőlögerezdek után kapkodtak. Lelke folyvást a szépség, kecsesség és választékosság gondolataival foglalkozván, müvei a forma és bájosság teljes ismeretére mutatnak, azért bátran elmondhatjuk, hogy korának legnagyobb művésze volt. Jellemző reá nézve az a tény, hogy egyik na­gyobb szabású müvét csak azért ajándékozta el, mivel nem képzelt oly magas árt, mivel azt kifizetni lehetett volna. 3) E nagymesterről, ki Zeuxis kortársa vala, már fennebb megem­lékezvén, itt csak röviden fölemlítjük róla, hogy az emberi természetet minden müvében az élet s valóság oly kifejezésével állitá elő, a minőt a festészet nem ismert azelőtt; igy „Demos"-a egy személyben képviselte az egész athéni népet. Látható volt ezen az ingatagság, harag, igazság­talanság, jószívűség, élénkség, nyegleség és aljasság. Egy haldokló ka­tonát oly természethiven festett, hogy arczán a halálküzdelmétől szár­mazó izzadság cseppjeit látni vélte a szemlélő. 4) Ennek az iskola alapitó nagy embernek egyik tanítványa, a ma- kedoniai születésű Pamphilos már tagadá, hogy mennyiségtani és mértani ismeretek nélkül is lehet bevégzett tökélyü festészeti müvet készíteni. Az Eupompos által rendezett tanfolyamok 12 évre teijedtek s ezen időtar­tamra tanitványaitói egyenként csak egy talentumnyi dijat vett. Az ö lelkes működése és hatásos befolyása következtében vétetett föl a rajzolás mű­vészete előbb Sykionban, utóbb pedig egész Görögországban az iskolai tantár­gyak közé. Nagy idők, nagy emberek! 5) Azt hiszem, hogy olvasóim között alig van olyan, ki Apelles nevét nem ismerné ; mindazonáltal legyen szabad itt, e helyen, pár szó­val megemlékeznem azon emberről, ki korának nagy szellemével — az egy Ptolomäust kivéve — baráti viszonyban élt Apelles Pamphilos ta­nítványa volt s született Koloplmnban s élt 356—308 között. Fénykora Nagy Sándor idejére esik ; nemcsak mint művész volt ö nagy, de kitűnt emelkedett nemes jelleme és jószívűsége által is. Müvésztársainak nem feje­delme, hanem önzés nélküli barátja, jóltevője, őrangyala volt. Legszebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom