Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

10

megkent, lemig (u. o. 93.) Monduala negyctt nertlenny or ystentewl. (Ehr. C. 104.) A Bécsi C. az inf. perfectit latinosán igy fordítja: propheta emlekezic ö magat eyol latta lenni (292.) — Erdősi (Sylvester) Grammatikájában szintén megtaláljuk ezt az alakot (Corp. Gramm. 71.) „Praeter, perf. et plusquamperf. Fuisse, lőtt lenni.“

Bégibb Íróink és nyelvtanosaink folyamatosnak (,.jelen idejű határozatlan“) vették s nagyon fájlalták, hogy nyelvünkben nincsen a „határozatlan mód“-nak múlt ideje. Igyekeztek is azután ezt a hiányt pótolni. Vajda Péter a „láttam“ alakot ajánlotta, melyre Vörösmarty azt mondja (M. m Xí. 174.) szükséges a múlt időnek határtalan módja, pl. az ember örök életre látszik termettem, az az termettnek lenni, a mi gyakran a hogy kihagyásával volna haszonvehető. Nagyon helyesen Ítéli meg ezt a „láttani“-1 P. ThewrewkE. (A helyes magyars. elvei 88. 1.) Minden nyelv egy életerős szervezet lévén, minden új gondolat csakis oly formában nyilatkozhatik benne, minőre természeténél fogva képes. E természeten semmiféle irodalmi törekvés nem változtathat. Az irodalmi szeszély felkaphat ugyan egyet-mást, de az csakis az irodalomban marad, a nép nyelve be nem fogadja. Ilyen pl. a termettem alak. — Pereszlényi Pál azt mondja, hogy a magyarban a határozatlan mód (főnévi igenév) múltja és régmúltja helyett inkább és helyesebben határozott módú igével élünk: vidi tebibisse vinum láttalak, hogy bort ittál. (Figyelő IX. 120. Jancsó B. Pereszlényi nyelv- tudománya.) — A régiek ezen józanságával szemben még egy ajánlatot kell megemlítenem, a Szvorényiét, ki Magyar nyelvtanában (1864) az ige határozótlanának múlt idejére (vixisse, vidisse) a vala segédigével körülírt főnévi igenevet ajánlotta: várni vala, kérni vala, várnom vala, várnunk vala, pl. nemcsak sokáig, de jól élni vala (vixisse), ezt hívják tisztes öregségnek. Akarni vala és elég: et voluisse sat est. A határozatlan jövő idejére pedig az -and, end-es alakokat ajánlja: várandanom várandanod, várandania. (Vágyva vágyunk az ön jóváhagyását is kinyerendemink.*)

*) Molnár Albert ("Corp. Gramm. 181.) igy szól: „Temporibus reli- quis (t. i. az inf. praesensen kivül) infinitum destituitur, futurum tarnen Subjunctivi módi quoquomodo efformat imerdum ut; látandani, visum ire; Jcérendeni, petitum ire.