Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

69

Az ugyanazon törzsnemzetséghez (gens) tartozó különböző családok (família, stirps) családneveket kaptak, melyeket különféle körülmények vagy események alapján választottak. így például lelki tulajdonságokról Cato (catus, cautus = óvatos), Publicola (qui populum colit—ki a népet tiszteli); testi tulajdonságokról, pél- dáiil Calvus (kepaezfejü), Orassus (vastag, kövér), Macer (sovány), Capito (nagyfejü), Naso (nagy orrú), Nasica (hegyes orrú), Verrucosus (szömölcsös); bizonyos növények iránt tanúsított előszeretetről, például Cicero (cicer = czukor-borsó), Lentulus (lens=lencse), Piso (pisum— borsó); tréfás megjegyzésekről, például Asina (szamárra czélozva), Albinus (fal, gipszfehérságíí), Bibulus (iszákos), Bestia (verekedő).

Ugyanazon család (familia, stirps) tagjait egymástól előnév (praenomen) különbözteti meg. Megfelel az a mi keresztnevünknek. A figycrmekek a születésük után való 9-ik, a leányok pedig 8-ik napon kapták előne- vüket, s azt a napot dies lustricus-nak, azaz engesztel lési, tisztulási napnak hívják, mert akkor az újszülött gyermeket a háznál áldozattal s a templomban való bemutatással tisztították meg (lustratio).

A család legidősebb figyermeke rendesen apja elő- nevét kapta; a többieket, pedig nagybátyjuk, vagy más rokonukról szokták elnevezni. Ily előneveli voltak (praeno- mina)példáúl Aulus, Cajus, Decius, Kaeso, Lucius, Marcus, Numerius, Publius, Quintus, Servius, Sextus, Spurius, Tiberius, Titus stb.; melyeket írásban többnyire rövidítve, illetőleg csak kezdő betűivel szoktak jelezni, példáúl Aulus = A., Cajus = C., Tiberius = Tib. stb.

Az előnév (praenomen) elsőhelyen tétetik ki, erre következik a törzsuemzetségi név (nőmén) és végre a családnév (cognomeu); ez volt a használatos sorrend, melyet jól meg kell jegyezni. Például: Marcus Tullius Cicero,