Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

ünnepi ruhát viselték, minek kövei kéziében a váuyo- lókkal is folytonos összeköttetésben voltak.

A ványolós úr házának bejáratától balra három bolti helyiség volt, hol részben a tisztítandó és kisi- mitandó ruhákat és kelméket a megrendelőktől átvették, részben pedig a kész munkát csiuosan összehajtva, de bepakolás nélkül a közönségnek visszaszolgáltatták.

Az előcsarnokból igen tág átriumba léptünk. Az átrium hátterében márványmedencze volt, melybe ólom- csövekből víz folyt; ezen medeucze közelében a cister- na és egy más nyílás is volt az esőviz elvezetésére. Az átrium jobb oldalán ajtószárny nélküli nagy szobába jutottunk, hol a kimosott ruhákat és kelméket esős időben szárították. Innen a liáz hátsó részébe jutottunk, hol a tulajdonképeni műhely és egy igen tág udvar azaz peristyl-féle helyiség volt, a mely a szép időben való szárításra szolgált. Ezen peristyl hátsó fala előtt négy nagy, téglákból épített medencze volt, melyeket csatornák egymással összekötöttek, a me- denczék előtt nagy és magasabban fekvő víztartó volt, honnan a négy medenezébe a vizet ereszteték. A négy medenczének közelében hat kisebb czella volt, melyekben kádak állottak a ruhák és kelmék kimosására. A négy nagy, előbb említett medencze a kelmék meg- festésésére szolgált, azaz ezekben festették a kelméket. Innen jobbra nagy mosókonyha feküdt, hol egy cis- ternában a szükséges viz volt, egy kőpad pedig a kelmék vagy ruhák kipaskolására szolgált. E helytől job- ra húzódtak a munkások szobái és az utcza felöli részben a bejárattól jobbra a ványolós gazdának a lakása.

A ház berendezésének megtekintése után megszemléltük az időközben épen munkához fogott mun-