Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
50 séges festőanyagokat is ; t. i. a fekete szint szénporral adja meg, a vöröst pedig veres czeruzaporral. Azután alakítja az idősebb legény és az egyik mester az agyagot és pedig részben szabad kézzel, részben pedig korongon (rota figularis). A korong épen úgy mint a mostani időben használt, egy nagyobb, lábbal hajtható kerek korongból és e fölött alkalmazott kisebb korongból áll, melyet a közös tengely forgása szélsebességgel forgat. Ezen kisebb korongra helyezi a szükséges nagyságú agyagtömeget. Az edény nyakát és talpát külön is készítik és azután a törzshez ragasztják. Szabadkézből készültek főképen a régi agyaghordók. Formáltak még úgy is edényeket, hogy az agyagot mintákba préselték ; igy készültek a tálak, tányérok ésamécsesek, mega mozaik tégláeskák Az elkészítés után az agyagtárgyak a levegőn száritattak és aztán kemenezé- beu égetettek. A figurákkal diszitett edényeket az első égetés után különféle rajzokkal megfestették és aztán újból égették a kemenczében. A nagy korsók (amphora) alacsony állású korongon készültek, a korongot kézzel is hajtották. A kemenczét többnyire faszénnel hevitették és magának a kemenczének három, egymás fölött levő osztálya van a nagyobb és kisebb tárgyak elhelyezésére. A még égetetlen edéuyt bőr- vagy fadarabbal si- károlták. A másik mester agyagalakoknak készítésével foglalkozott. Ezen művészet, illetőleg mesterség feladata részint alakokat, vagy domborműveket agyagból készíteni, részint pedig a szobrászatnak segédeszközéül szolgálni. A szobrász t. i. márványműveit egy előbb agyagból alakított minta szerint készíti el s főképen az érczszo- bor készítésénél nélkülözhetlen előmunkálat az öntésre nézve.
