Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

42 tószurokkal kenték he, ez a nyújtó anyag szurok és finom téglapor keverékéből állott. Ilyen úton készítet­tek különböző edényeket, dísztárgyakat, ékszereket, disz- lemezeket bútorok és más tárgyak ékesitésére; a dísz­fegyver egyes részleteit is ily módon készítették , továb­bá aranyból való ékszereket, ezüst edényeket, bronzesz­közöket készített s föképen igen ügyesen tudták a pléhet a legvékonyabb lemezekre verni. Ha sok, vagy legalább több egyforma darabot kellett elkészíteniük, akkor a kisebb pléhlemezeket valami kemény fából vagy edzett fémből álló s metszettel ellátott mintamagra verték, mely művelet alapján a kívánt díszítménynek negativ képét nyerték. A ruhákravarrandó díszes aranylemez­kéket is ezeu úton állították elé. Aranyműves (Aurifex). Ezen műhelyből áttértünk a szomszédházba, hol egy aranyművesnek boltja és műhelye volt. Itt nem annyira a szerszámok, mint inkább a kész munkák kötötték le figyelmünket. Az ékszerek legnagyobb része leányok számára készült, mert a római leányok sokkal több és különfélébb ékszert vi­seltek, mint például a görög leányok, vagy a római asszonyok. E boltban főképen bámulatra méltó sodrony vagyis filigrán munkákat láttunk aranygömböcskékből vagy sodronyból ezüst vagy arany alapra minta és rajzok szerint felforrasztva; a görög Ízlésű minták pedig túlnyo­mókig képviselve valának. Sok ékszer gyöngyökkel és befoglalt drágakövekkel volt ellátva. De a filigran- művek mellett láttunk nehéz, anyagra nézve becses, de kevésbé művészies kivitelű karpereczeket és más ékszereket, melyeknek az volt czéljuk főképen- hogy tulajdonosának gazdagságát fönnön hirdessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom