Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
30 Rufus és kedves neje ez alkalommal is a miveit rómaiak megszokott barátságával és vendégszeretetével fogadtak. Élénkbe ugrált két virgoncz gyermekük is, kik meghajtás után kezet nyújtottak, épen úgy a mint most az engedelmes gyerekek parulát adnak. Épen olyan kedvesek voltak mindnyájan, a mint mi azt a múlt évben már elmeséltük. Rögtön ott volt az oecusban a terített asztal s a villásreggelihez kellett látnunk, habár a tegnap élvezett Lucio Opimio Consule még mindig tanakodott fejünkben, hogy maradjon-e még ott, vagy elillanjon-e ? ! No, de hogy egy ördögöt a másikkal elehet űzni, az sem új dolog; tudták ezt a szellemdús római hölgyek is ; azért panaszunkra, hogy a mi fejeink még egy kissé imigy-amúgy vannak, — az asszonyság ka- czagva emelte poharát felénk és hamiskás mosolylyal mondá: „Emeljenek csak poharat és űzzék ki azt régi consult, hisz úgy is már nem e világra való !“ S a kedves asszonyságnak igaza volt, — két — három pohárka után egészen feludülve éreztük magunkat; mivel pedig a házi úr is elég jó hangulatban volt, előállottunk kérésünkkel, hogy magyarázza meg nekünk a római pénznemeket s általában beszéljen el nekünk, mint e téren laikusoknak, minél többet a római pénz történetéből Még egy koczcziutás, — az asszonyság házi teendői után látott, mire félre tóltuk a poharakat és Ru- fus barátunk megkezdé előadását: Pénzt a rómaiak akkor kezdtek használni, midőn a közlekedés folytán más, műveltebb, előrehaladottabb népekkel, főleg Alsó-Italia fejlett görögjeivel léptek közelebbi érintkezésbe. Az átmenetei a tisztán csere- kereskedési korból a pénznek használatára Servius Túl-
